The Clone Wars, 3x08 (Evil Plans) - Epizódértékelés

Nem igazán tetszett ez a rész, pedig voltak jó pillanatai és meg volt benne a potenciál. Threepio és Artu párosa jó volt, ahogy a számos utalás a klasszikus trilógiára is. Szintén pozitívum, hogy ismét bepillanthattunk kicsit a kulisszák mögé és megtudhattuk, hogyan is zajlik Padmé egy átlagos napja, vagy mi történik Anakinnal, amikor épp nincs a frontvonalon.
Coruscant látványos volt, mint mindig, bár már halálosan unom ezt a bolygót, mindig szívesen térek vissza ide, mivel hihetetlen módon újra és újra képesek újat mutatni, ami az egyik nagy előnye ennek a helynek. Ilyen újdonság a droid-karbantartó szalon, ami nagyon jó ötlet volt, tetszett a koncepció és maga a megvalósítás. De ilyen újdonság még a piac, melyek eddig nem tűntek fel, így örülök, hogy tovább bővült a bolygó amúgy is széles tárháza ezen helyszínekkel.
Maga a sztori alapvetően nem volt rossz, de nálam ez a droid-kínzás rányomta a bélyegét az egész epizódra. Már az egyik előzetes videó megnézése után kifejtettem, hogy sajnos ez nálam nem egy megemészthető dolog. Ha egy droid betér egy útszéli karbantartó szalonba és "örül", hogy újjá varázsolva jöhet ki abszolút a helyén van, mert nem úgy örül, mint egy érző lény, csupán neki sem mindegy, hogy rozsdás ízületekkel vagy elromlott áramkörökkel funkcionál, így természetes, hogy egyfajta "örömet" próbál kifejezni, de mivel gép, szó szerint nem tud örülni. Ugyanez lenne a helyzet a fájdalommal is. Mert valóban: ez a droidoknál jelentheti a működésükért felelős program sérülésveszélyének felmérését. Ám semmi nem indokolja, hogy a droid "fájdalmában" kiabáljon, márpedig Threepio ezt teszi, elfelejtkezve arról, hogy ő bár nem mindennapi droid, az érző lény szintjétől igencsak messze áll. Arra akarok kilyukadni, hogy egy droid NEM ÉREZHET. Nem hogy fájdalmat, SEMMIT. Az teljesen más, amikor Threepio jajveszékel, aggodalmaskodik, vagy "örül, hogy működőképesnek láthatja Luke gazdát", elvégre neki köztudottan, legalábbis minden valószínűség szerint, ilyen a programozása. Ezért nem tetszett az EP6-ban, Jabba palotájában sem az a bizonyos jelenet. Artu kötődése Anakin felé, vagy bármely más droid kötődése egy érző lény felé, szintén más helyzet, mert ez a kötődés nem az a fajta "szeretet", amit élőlények éreznek egymás iránt, csupán programozás kérdése. Az nem kétséges, hogy valahol kell lennie a droidokban egyfajta "érzelmekért" felelős központnak, különben minden érzelemtől mentes, valóságos terminátorok lennének, de olyan érzések, amikről egy élőlénynél beszélünk nem lehetnek bennük. Azzal sem volt bajom, hogy Artu feláldozta magát, hogy Threepio-t ne szedjék darabokra (sőt ez kimondottan tetszett), holott ilyet sem csinálna egy érzelmek nélküli gép.
Az a lényeg, hogy más az egyfajta kötődés a droidoknál, mint a fájdalom következtében való kiabálás. Többek között ezért is tartom a mai napig hülyeségnek azt, amikor egy droidot felaprítanak, vagy lezuhan valahonnan, és kiabál mintha valóban fájna neki, hogy elpusztul. Persze ez csak az egyéni perspektívám, nem kell vele feltétlenül egyet érteni.
Visszatérve az epizódra, a droid-kínzáson kívül szintén nagy negatívum számomra Aurra Sing mellőzése. Remek alkalom lett volna bemutatni, hogy sikerült kijutnia a coruscanti fegyházból, kiválóan passzolt volna, a párhuzamosan zajló Bane vs. droidok jelenetekhez, arról nem is beszélve, hogy sokat dobott volna a rész hangulatán a puszta megjelenésével és talán az akció-rajongó fanok is kaptak volna egy-két jó jelenetet. Bane terve egyébként nem volt rossz, de nem tudom miből gondolta, hogy Threepio tud segíteni neki a Szenátus alaprajzának megszerzésében, elvégre ő Padmé személyes asszisztense, másodállásban protokoll-droid, tervrajzok közelébe sem kerül. Azért, mert jár-kel a Szenátus épületében, nem feltétlenül kell ismernie a tervrajzokat, Bane találhatott volna ideálisabb droidot is erre a célra. A memóriatörlés érdekes és logikus húzás volt, legalább kiderült, hogy lehetséges csak részlegesen eltávolítani az emlékeket, nem feltétlenül kell azok 100%-át törölni.
A Hutt Tanács csakugyan pozitívum, ahogy az is, hogy nem lettek sablonosak a modellek, egyfajta Jabba-klónok. Bár meglehetősen bizarr a külsejük, ez az egyediség kimondottan tetszett.
Mint írtam, voltak határozottan pozitív dolgok is az epizódban, ennek ellenére, nálam ez sajnos gyengére sikerült.

10/4

The Clone Wars, 3x07 (Assassin) - Epizódértékelés

Nagyon jó rész volt, egyértelműen a 3. évad eddigi legjobbja, ami méltó folytatása egyik kedvencem, a Lethal Trackdown-nak. Abszolút a helyén van minden ebben a 22 percben, a történeten keresztül a szereplőkön és a helyszíneken át, egész a zenéig és az animációig. Hiába, Katie Lucas már csak ilyen jó epizódokat tud írni, ami számomra nem is volt kétség a Jedi Crash és a Sphere of Influence után.
Érdekes, hogy mindhárom rész kimondottan Ahsoka-centrikus. Mégis, valahogy ennek a résznek volt a legmagávalragadóbb hangulata, minden téren.
Ahsoka fejlődését már nem lehet nem észre venni, semmilyen téren, itt egyértelműen van egy ív a sorozatban, ami könnyíti a kronológiai sorba rendezgetést, amely terén egyébként újabb útbaigazító ez a rész. Nem pusztán komolyabb, jóval kevésbé gyerekes, mint a mozifilmben és a sorozat elején, érezhetően érettebb, jobban tiszteli a mesterét, nem tagadja meg a Tanács utasítását, képes jó döntéseket hozni és hatékonyabban használni az érzékeit akár az éles szituációkban is, egyszóval, jó irányba halad. Maga a látomásos sztori remek ötlet volt, kiválóan érzékeltette mindazokat, amiket leírtam és bemutatta, hogy egy efféle vízió nem feltétlenül jelent rosszat (mint Anakin esetében), értelmezés kérdése az egész.
Satine után jó, hogy jobban megismerhettük Padmé Ahsokával való viszonyát is. A közös jeleneteik nagyon aranyosak voltak, gondolok itt a találkozásukkori ölelésre, vagy a hajón, a dejarik-partira és a közben zajló párbeszédre. Leginkább talán egy nővér-húg viszonyként jellemezhető kettejüké, remekül megértik egymást, számíthatnak a másikra és persze bíznak egymásban. A továbbiakban szerintem még mélyebb lesz ez a kapcsolat, miután Ahsoka egy rész során kétszer is megmentette Padmé életét, a figyelmeztetésekről nem is beszélve.A karaktereknél maradva, nagyszerű választás volt Aurra Sing, lassan Ahsoka nemezisévé válik. Aurra egyébként hozta a formáját az, hogy nem dőlt be Padmé dublőr-droidjának, nem volt nagy meglepetés, figyelembe véve a hírnevét. Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy Ziro mikor és hol bérelte fel Aurrát, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy besétált a coruscanti börtönbe. Ahsoka látomása alapján ő tette, de reményeim szerint a következő részekből mindez ki fog derülni.
Bail, Mon Mothma, Typho kapitány, Plo Koon és a többiek pedig mind olyan mellékszereplők, akiknek pusztán a jelenléte is színesebbé teszi az adott epizódot.
Alderaan felbukkanása a rész egyik legnagyobb pozitívuma, az EP3 végét leszámítva, eddig teljesen ismeretlen volt látvány szempontjából. Gyönyörű a látkép, tetszetős a táj, az épületek pedig pontosan azt a kultúrát és jómódot tanúsítják, melyekről az Alderaan olyan híres. A belső tereket is szépen kidolgozták, de Ahsoka és Padmé erkély jelenete is nagyon hangulatos volt látvány és persze tartalom szempontjából is. Bár ennyi idő alatt nem kapott túl nagy teret a kibontakozásra a bolygó, sokkal közelebb került a nézőkhöz (hozzám legalábbis biztosan), mint az eddigiek alapján, így kap némi hangsúlyt az EP4-ben lévő pusztulása, pedig az már eleve nem egy szívderítő jelenet.
Végre az is kiderült, hogy a Slave I egy csak súlyos károkat szenvedett, Aurrát pedig Hondo mentette meg, bár ezek eddig is gyaníthatóak voltak.
Padmé alderaani beszéde is remek lett, számos lényeges háttérinfó hangzott el, amik konkrétan nem derültek ki eddig. Az, hogy több, mint 100 Jedi vesztette életét a háborúban érdekes, mert ebből eddig nem sokat láthattunk. Az is elképzelhető, hogy Padmé a geonosisi veszteségekre gondolt, így már több értelmet nyerne a mondata. A háborús menekültek sorsáról is megtudhattunk egyet s mást, így az sem mondható a részre, hogy semmi köze a háborúhoz. Ahogy már korábban írtam, nem csak az akciódús, látványos ütközetekből áll egy háború, amit remekül megcáfol ez a rész is, miután nálam nem egy ilyen jellegű epizódot szárnyal túl az Assassin.Egyébként remekül ügyeltek az epizód egyensúlyára, mert kaptunk akciójeleneteket is, nem egyet, a politikai döntésekről is elhangzott egy s más, de persze a legfontosabb azt hiszem, mégis csak Ahsoka volt.
A zene szintén telitalálat volt mindvégig, remekül aláfestette a jelenetek hangulatát. Volt itt Leia-téma az EP4-ből, de nagyon gyengéden egy TCW-s Ahsoka-téma is felcsendült, miközben a lány Anakint kísérte a hajójához, szóval ezekért újabb piros pont a készítőknek.
Kíváncsi vagyok, hogy maradnak-e olyan részek a sorozatban, amik teljesen egyedülállóak, tehát nem duológia, nem trilógia, stb. Jelenleg a Senate Murders az egyetlen, ami megfelel ennek a kritériumnak, de a Pursuit of Peace leírása alapján ez is megcáfolódni látszik. (Onaconda Farr kapcsán)
Összességében tényleg remek rész volt, nálam mindenképp bekerült a TOP5-be, kíváncsian várom a folytatást.

10/10

The Clone Wars, 3x06 (The Academy) - Epizódértékelés

Jó rész volt, az évadból eddig ez jön be legjobban, az ARC Troopers után. Túl nagy elvárásaim nem voltak, kicsit dinamikusabb részre számítottam, mint az előző és ezt meg is kaptam.

Szépen viszik tovább a korrupció témáját, ráépítve az előző részbeli alapokra. Almec bűnössége meglepett, bár már a Mandalore Plot-ban gyanús volt a tekintete. Jó húzás volt, hiszen többek között ebből jön le igazán, hogy a korrupció már annyira megfertőzte Mandalore-t, hogy a bolygó második legtekintélyesebb emberéig is elér.
Satine terve jól átgondolt, de legalább annyira kockázatos. A Jedi Tanácstól kér segítséget, hogy felhívják a jövő generáció figyelmét a korrupció veszélyeire, mert ahogy Ahsoka is említette, időtálló változás csak belülről jöhet. Ennek hátulütője viszont, hogy Mandalore problémái nem fognak azonnal megoldódni sőt, ha tovább fajul a helyzet, az is bekövetkezhet, hogy egyáltalán nem lesz jövő generáció, csak egy végtelenül korrupt világ, ahová ezáltal újra előtérbe kerülne az ősi életmód és életfelfogás. Ezek után, a Death Watch újra, szinte gond nélkül gyökeret verhetne a bolygón, ami különösen nagy kár lenne Satine erőfeszítései után. Tehát bőven volt tétje Satine tervének, ennek ellenére végül jól sül el.
Visszatérve Almecre, hülyeség volt így lelepleznie magát, többet vártam volna valakitől, aki ennyi ideig sikeresen eltitkolta valódi kilétét. Mert ha nem csalja csapdába Ahsokát és a kadétokat, illetve ha nem fogja el Satine-t és öleti meg a testőreit, nagyobb esélye lett volna arra, hogy egy elterelés után, ismét "makulátlan" maradjon a neve és a háttérben folytathassa tovább a dolgait. Vagy ami még jobb lett volna, ha kapcsolatba lép a Death Watch-al, vagy a szeparatistákkal és máris tálalva van egy érdekes folytatás, ahol Vizsla újra bizonyíthatna. Többek között, ezért is remélem, hogy visszatérünk még Mandalore-ra. Egyrészt, a bolygó továbbra is gyönyörű, részletgazdagsága lassan Coruscant-éval vetekszik, másrészt Vizsla és a Death Watch bőven tartogat még lehetőségeket, amit remélem, hogy ki fognak aknázni a jövőben.
Visszakanyarodva erre az epizódra, külön öröm volt, hogy Ahsoka újra Anakin nélkül mutathatta meg a tudását, főleg a kadétokkal való párbeszédei tetszettek, valamint a korrupcióról szóló tanítása. Tetszik a megfontoltsága, hogy részről részre komolyabbá válik, de azért mégis megőriz valamit "régi" önmagából, a mesterével való szurkálódásokból. Jó, hogy őt küldték a kadétok tanítására, egy ideig legalább eleget tehetett a Jedi-mester megszólításnak, amit szerintem kifejezetten élvezett. A kadétok ötlete is tetszett, jó volt látni, hogy Mandalore-on még vannak, akik felvennék a harcot a korrupció ellen, vannak, akikre számíthat (legalábbis a jövőben) Satine és az is jó lett, ahogy az előző részben felvett szálon folytatták, vagyis hogy a gyerekeken keresztül mutatták be az események javát.
A végső leleplezés egy kicsit gyerekes lett: Almec embereit, akik a hercegnő jól képzett testőreivel is végeznek, leterít néhány kölyök. Ahsoka sikertelen elmetrükkje viszont jó volt, ennyit a sikerélményről.
Mint már írtam, a látvány abszolút rendben volt, az új helyszínek, főleg a börtön-részleg és az akadémia tetszettek, de Almec irodája se volt rossz, még akkor se, ha javarészt Satine trónterméről mintázták.
Az animáción is meglátszik a fejlődés, leginkább Ahsoka arcmimikájára gondolok, ebből a szempontból (is) talán ő a legsokrétűbb karakter a sorozatban.
A zenével sem volt gond, amit kiemelnék, az a mozifilmben is hallható Ahsoka téma volt, jó, hogy újra felhasználták.
Összességében, az apróbb hibák, vagy inkább nekem nem tetsző dolgok ellenére jó kis rész volt. Remélem tartogat még az évad hasonló, Ahsoka- ilettve egyéb karakter centrikus részeket, mert lehetőség van bennük bőven.

10/8

The Clone Wars, 3x05 (Corruption) - Epizódértékelés

Nem volt semmi gond ezzel a résszel, amiért fel kellene lázadniuk a rajongóknak. Tény, hogy valóban nem a 3. évad legizgalmasabbra sikerült epizódja, de az alaptémát figyelembe véve ezt nem is vártam el, amikor leültem a rész elé.
Becsülendő, hogy egy alapvetően gyerekeknek készült sorozatban, mernek foglalkozni ilyen komoly témával, mint a korrupció, még akkor is, ha kissé gyermetegre sikeredett ennek ábrázolása.
Hangulatos volt az egész rész az elejétől a végéig. Mandalore nagyon látványos, jó, hogy sokkal több helyszínt megismerhettünk a bolygón, mint anno a 2. évadban. Talán ez az első önálló TCW-helyszín, amit ennyire részletesen sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Padmé és Satine párosa remek ötlet volt, már a 2. évad óta vártam egy ilyen jellegű epizódot. Szintén pozitívum, hogy új fajjal gazdagodott az SW-univerzum, a moogan csempészek egyedi figurákra sikeredtek, nekem legelőször a fáraók jutottak eszembe róluk. A hajójuk már egyáltalán nem tetszett, bár az egyediséggel itt sem volt probléma.
Maga a sztori, tehát a gyermekmérgezés, illetve a moogan-ok lebuktatása nem volt túlzottan bonyolult, de 22 perc alatt itt sem vártam a legmagasabb körökig bonyolódó összeesküvést. Egy szimpla sztorival mutatták be, hogy Mandalore, főleg Satine mennyire nehezen viseli annak következményét, hogy semlegesek maradtak a háborúban. Ám az egyszerűségében rejlik a rész nagyszerűsége is, noha néhány csavart belefűzhettek volna még a történetbe, hogy jobban fenntartsák a feszültséget az egész rész alatt. Jó, hogy megtudhattuk, mi lett a következménye Satine és vele együtt Mandalore függetlenségének, bár az elgondolkodtató, hogy nem fizetnek-e sokkal nagyobb árat a függetlenségért, mint azért, ha csatlakoznának a Köztársasághoz? Szerintem mindenképpen mérlegelendő kérdés. Az sem kizárt, hogy változatlan maradna a helyzet, hiszen maga a Köztársaság is a velejéig korrupt (erre az időszakra legalábbis már biztosan azzá vált), de legalább a kereskedelemmel nem lennének gondok, ami jelenleg Mandalore legfőbb problémája, a korrupció után.
A Satine és Padmé vacsorája alatt zajló párbeszéd találó lett, remekül érzékelteti, Satine és népe nehéz helyzetét, illetve Padmé félelmét, hogy a Köztársaság is hasonló sorsa jut. Ennek ellenére, furcsa volt hallani, hogy Padmé sokszor irigyli Mandalore függetlenségét úgy a háborúban, mint a politikában. Furcsa, mert Padmé láthatja, mi a velejárója annak, ha egy nép, ha egy bolygó független marad.
Az epizód végi leleplezés hangulatos jelenet lett, Padmé nem félt bepiszkolni a kezét, amiben mellesleg jól állt az a sugárvető. Érthetetlen viszont, hogy Satine miért égettette le azt a raktárat, ahol a fertőzött teák voltak, elvégre bizonyítékként szolgálhattak volna? Habár, ha Mandalore a korrupció olyan szintjére jutott már, ahol a magasabb rangú személyek is korruptak, akkor tök mindegy.
Megemlíteném még Satine elkeseredettségét, ami szintén remekül bemutatja a helyzet súlyát. A hercegnő annyira elkeseredett, hogy Padmén és a testőrein kívül, jóformán senkiben sem bízik. Jó példa erre, amikor az epizód végén folyamatosan bizalmatlankodik a kapitánnyal, noha az előtte nem egyszer bebizonyította már, hogy nem korrupt, a tea-csempészéshez legalábbis semmi köze. Illetve a közismerten béke-bárti Satine már a zsarolás fegyveréhez kénytelen nyúlni tehetetlenségében.
Szóval voltak jó momentumai az epizódnak, de érezhetően nem az akcióra volt kihegyezve az egész, aminek én kimondottan örülök. Elvégre nem csak abból áll egy háború, hogy két szemben álló fél addig írtja a másikat, amíg nem arat végső győzelmet. Egy háborúban sokkal komolyabb dolgok is zajlanak a háttérben, amit az eddigi politikával foglalkozó részek remekül kifejtettek és ez jól van így. Ettől lesz sokrétű a sorozat, illetve az ilyen epizódoktól fognak fejlődni úgy a karakterek, mint maga a széria.

10/6

The Clone Wars, 3x04 (Sphere of Influence) - Epizódértékelés

Hangulatos rész volt, az előzőnél sokkal jobban bejött. A rengeteg utalás, a nagyszerű szereplők és maga a sztori mind remekre sikeredtek. Kíváncsi lettem volna, hogy pontosan mi volt az a veszélyes politikai játszma, amibe Pantora keveredett a Kereskedelmi Szövetséggel szemben, de nem hiszem, hogy erre később még választ kapunk.

Sajnálom, hogy Pantorát csak egy képkocka erejéig láthattuk, mert az alapján látványos helyszínnek tűnt, remélem később még nagyobb szerepet kap. Egyébként a bolygó neve (nyilván véletlenül) nagyon hasonlít egy másik filmben látott holdra, akár csak az őshonos lények, akik mindkét esetben kék bőrű, tetovált arcú humanoidok.
Tetszett az alapötlet, hogy a teljes Lucas család TCW-s alakot öltött. Lucas, vagyis Papanoida egyértelműen vitte a pálmát, de tőle nem is vártam mást. Határozott karakter, aki mindent megtesz a családjáért és a hazájáért, képes hidegfejjel gondolkodni a szorult helyzetekben és jó döntéseket hozni. Che Amanwe, Chi Eekway és Ion nem voltak túlzottan egyedi karakterek, de 22 perc alatt nem juthat mindenkire idő.
A túszejtés bátor húzás volt a szakadárok részéről, hiszen könnyen lebuktathatták volna a Kereskedelmi Szövetséget, bár sokak számára így is egyértelmű a Szenátusban, hogy ők bizony szeparatista kapcsolatokat ápolnak, közvetlen Dooku-val, ami nem csupán "üzleti". Bár lehet, hogy Dooku bízott Lott Dod képességiben, mert sokszor Palpatine-t megszégyenítő módon forgatja a szavakat és alakítja a dolgait.
Greedo felbukkanása jó kapocs az EP4-el, akár csak Mos Eisley és Jabba. A kocsma teljesen más volt, mint az EP4-ben látott kantina, amit egyáltalán nem tartok negatívumnak, elvégre nem csak 1 típusú kocsma létezhet Mos Eisley-ben.
Ahsoka feltűnése mindenképpen pozitívum, főleg miután jobban megismerhettük és kicsit több teret kapott a kibontakozásra, mint eddig. Kivétel talán a Lightsaber Lost és a Lethal Trackdown. Az elmetrükkös jelenet az egyik legjobb lett, ahhoz képest, hogy először próbálta ki élesben, nem csinálta rosszul. A Chuchi-val való párosa majdnem olyan jó volt, mint amit Barriss-el alkotott. Egyedül az asztal alatt bujkálós jelenetet éreztem kicsit hiteltelennek. Nem történetileg volt baj vele, hanem megvalósításilag...nem értem, hogy az asztal alól hogy tudtak észrevétlenül eltűnni úgy, hogy míg az egyik niemoidi lehajolt, a másik állva maradt, így észre vette volna, ha az asztal alól felbukkan valaki. Szintén remek kis momentum volt, amikor a magasba emelte, majd hosszú másodpercekig ott tartotta Chuchi-t. Szerintem nincs több 50 kilónál a szenátor, Ahsoka mégis feltűnően erőlködött, hogy a levegőben tartsa. Még hogy a nagyság nem számít. Persze egy padawantól nem is várom, hogy csillagrombolókat rántson le az égről, vagy egyéb "apró" tárgyakat.Bár Anakin nem szerepelt túl sokat, a coruscanti jelenetéből jól látszott, mennyire könnyed, baráti a kapcsolata tanítványával, aki sok dologban meglepően hasonlít rá. A nyomozós szál kicsit lassan indult be, ennek ellenére kellően feszültség teli, Papanoida állandóan sugárzó nyugalma ellenére. Divo hadnagy visszatérése nem volt rossz, bár a Senate Murders-beli alakítása után, nem néztem volna ki belőle, hogy egy szimpla vérnyom felett elsiklik. Elvileg még a Senate Murders előtt járunk, így ez betudható annak, hogy még kevésbé tapasztalt.
Papanoida és Ion tatooinei mentőakciója remek volt, a kocsmai lövöldözés igazi western hangulatot teremtett. Papanoida fegyverének hangja egyedire sikerült, nekem bejött.
Lott Dod Szenátus-beli szövege hatalmas volt, mint írtam, remekül keveri a lapokat. A történtek ellenére is képes jól kijönni a dolgokból és mártírnak beállítania magát, akinek még legyenek is hálásak, hogy visszaszolgáltatta a báró lányait. Vérbeli politikus. A zene is aránylag rendben volt, bár ezúttal nem mondanám kiemelkedőnek. Kíváncsian várom a folytatást.

10/7

The Clone Wars, 3x03 (Supply Lines) - Epizódértékelés

Hangulatos részre sikerült a Supply Lines, de az 1-2-t nem múlja felül, ugyanis akadtak nem tetsző elemek. Nem sokat foglalkoztak Toydaria részletesebb bemutatásával, pedig meg lehetett volna oldani. Láthattuk a Királyi Palotát, ami hozzáteszem ötletesre és egyedire sikeredett minden téren, illetve a külső helyszínek, platformok is látványos külsőt kaptak, viszont magából a bolygó felszínéből, a városokból, a különféle élőlényekből nem sokat láthattunk, pedig sokat dobtak volna Toydaria egyediségén és sokkal jobban "élt" volna maga a bolygó. A zöldes árnyalat, ami uralta a planétát, viszont bejött, akár csak a toydari kultúra és az egész faj, mely jócskán rácáfol az EP1-ben megismert kapzsi és önző toydarira. Jar Jar szerepeltetését viszont mellőzhették volna. Értem én, hogy próbálnak némi gyermeteg humort is csempészni a sorozatba, de ez csak akkor működik, ha ez a humor építő jellegű a sorozatra nézve. Nem hiszem, hogy a fiatalabb nézők különösebben poénosnak találják Jar Jar ökörködéseit, mert nyilván ők a célközönség e téren, de ne legyen igazam. Ritkán mondok ilyen a TCW-ben, de az a bizonyos asztali jelenet, Jar Jar baromkodásával nagyon gáz lett, nekem egyáltalán nem tetszett. Az EP1-ben, Jar Jar még egy kétbalkezes gungan volt, akit éppen emiatt száműztek Otoh Gunga-ból. Ennek ellenére, profi módon megtanult tányérokkal zsonglőrködni és társai. Meg valahogy az egész figyelem elterelés rém erőltetett lett, főleg annak fényében, hogy végül mégis lebuktak a szállító hajók.
Ennek ellensúlyozásaként viszont, sikerült pár olyan humorosra formált jelenetet összehozni, melyek javítottak az összképen. Organa és Lott Dod közjátéka a végén különösen tetszett, akár csak a sokat szidott asztali jelentnél az a momentum, amikor Jar Jar "mutatványa" után, a neimoidi önfeledten tapsolni kezdett, majd miután Lott Dod oda nézett, abba hagyta. Öröm volt újra látni Katuunko királyt, ezúttal hazai pályán, aki sokkal szimpatikusabb karakterré nőtt a szememben, mint annak idején, az Ambush-ban, noha ott sem lehetett rá egy rossz szavam. Abszolút segítő kész, megértő és képes jó döntéseket hozni, figyelembe véve, mi az ami az egész népére és nem csak magára nézve előnyös. Gondolom nem véletlenül került a trónra. Igazságos, de ugyanakkor határozott jelleme révén kitűnő vezetője a toydariknak, melyet az Ambush-ban hozott döntése még jobban alá támaszt.
Nem volt minden érthető Lott Doddal, a Kereskedelmi Szövetséggel, a szeparatistákkal és a Toydariával kapcsolatban... Ha Lott Dod állítása szerint, a Ker. Szöv.-nek semmi köze nincs a szakadárokhoz (ami nyilván nem így van), akkor hogy támadhatnák meg a szakadárok a Ker. Szöv. hajóival Toydariát? Akkor mégis kell lennie összefüggésnek közöttük. Ha pedig a Ker. Szöv. biztosítja a szeparatista hajók egy részét, nem lehetnének a Köztársaság tagjai.
A másik történetszál már jobban tetszett, amely nem csupán a mozgalmasabb cselekménynek volt köszönhető, a karakterek is sokat nyomtak a latban. Első sorban, Ima-Gun Di-ra és Keeli századosra gondolok, de sajnálom, hogy Dao admirális is csak nyúlfarknyi szerepet kapott. "Hosszú-hosszú idő után, végre eljött ez a perc is..." - mondaná Sidious, de most én modom. A szeparatisták teljes mértékben győzelmet arattak a Köztársaság felett, ami szerintem mérföldkő a TCW-ben. Láthattunk már eddig is kisebb szepi-győzelmeket, de ilyen mértékűt mint ez, még soha: Elpusztult egy kisebb köztársasági flotta, több ezer katonával és egy minden bizonnyal zseniális admirálissal a fedélzeten. Meghalt egy kiváló Jedi-mester a bolygó felszínén, akinek ez a kevés szerepe is elég volt ahhoz, hogy maradandó emlék legyen sokak emlékezetében és igazán szerethető, hősies karakterré váljon. Keeli százados úgyszintén. Szakadár kézre került egy a Köztársaság számára kulcsfontosságú bolygó. Ezeket egybe vetve, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ilyen mértékű szeparatista győzelmet még nem láthattunk. Visszatérve a karakterekre, kezdeném Ima-Gun Di-al, aki sokkal karizmatikusabb, bölcsebb szereplővé vált, mint azt előzetesen vártam. Egy remek, ám de öngyilkos terv kiagyalója, melynek révén megmentett egy egész népcsoportot a haláltól. Ez az önzetlenség és hősiesség az önfeláldozásában teljesedett ki, amely a legjobb mellékszereplők közé emelte a szememben. Valószínűleg tudta, hogy halál vár rá - ahogy Keeli is - mégis kirohant és valóban "emlékezetessé tették a végüket". Már-már a 66-os parancs áldozatainak halálával vetekedő jelentet láthattunk, nagyon bejött, nálam az epizód csúcspontja volt. Reméltem, hogy Sindula Ryloth-trilógia-beli felindultságára a Jedikkel és a Köztársasággal szemben magyarázatot kapunk, de számomra ez nem derült ki. Nem várhatja el, hogy egy bolygóra csoportosuljon a Köztársaság haderejének nagy része, hiszen ők nem bolygó- hanem galaxisméretű háborút vívnak, a többi köztársaságbeli világon pedig ugyanúgy számítanak támogatásra, mint a Ryloth-iak. Ahhoz, hogy nekik segíthessenek, máshonnan kellett volna erőket elvonni, ami pedig nyilván az ezt érintő népnek/népeknek nem tetszett volna. Ahogy Di is mondta, "háborúban sajnos az ígéretek könnyen reménnyé válhatnak". Ez így is van, ezt pedig Sindula nem volt képes megérteni. A Jedik iránt érzett haragja pedig még érthetetlenebb számomra. Mi többet akarhat annál, mint hogy egy Jedi és osztaga a vérét áldozza a népéért? Abszolút nem tudom megérteni a gondolkodás módját, talán velem van a baj. Megértem, hogy rosszul esik neki, hogy a Köztársaság nem küldött erősítést, de ez koránt sem akarat kérdése a háborúban. Megtették, amit tudtak, élelmet és gyógyszereket küldtek a twi'lekeknek, ennél többet nem tudtak tenni az adott pillanatban. Szerencsére a twi'lekek többsége ezt így látja. Erről jut eszembe egy amatőr kérdés: a twi'lek-et "tvájlek"-nek vagy "tvilek"-nek kell ejteni? Eddig az előbbit használták a sorozatban és használtam én is, ebben a részben viszont az utóbbit alkalmazták.
Visszatérve az epizódra, remekül megoldották az Ambush és a Ryloth-trilógia összekovácsolását, így egyáltalán nem zavar, hogy megint egy előzmény-epizódot láthattunk. Ezen felül, segít elhelyezni néhány epizódot az idővonalban, úgyhogy ez egy újabb jó pont.
A csata jelenetek látványosak voltak, Ryloth-ot jó volt újra látni, remek helyszín. Az aláfestő zenék közül a Di halála alatt felcsendülőt emelném ki, nagyon eltalálták, illett a Jedi hősies haláltusájához.

10/6

The Clone Wars, 3x02 (ARC Troopers) - Epizódértékelés

Minden túlzás nélkül mondhatom, hihetetlenül jó rész volt, amelynek minden pillanatát élveztem. A nyugodtabb hangvételű nyitány után, azoknak is kedveztek, akik az akció megszállottai, így szépen kiegészíti egymást a két rész.

Remekül bemutatták, hogy milyen sokat jelent a klónoknak Kamino, ahol a világra jöttek. Itt megint előtérbe kerül a számomra már eddig is egyértelmű mondani való, miszerint a klónok bár harcra lettek "programozva", nem érzelemmentes, gépies katonák, ahogy a kaminóiak és minden bizonnyal a szakadárok tekintenek rájuk, hiszen akkor nem védenék ilyen elszántan Kaminót, csupán egy csata lenne számukra a többi közül. Rex megnyilvánulása is találó volt az elején. Echo, Fives és 99 találkozása megindító volt, főleg amikor az öreg megtudta, hogy Heavy feláldozta az életét a testvéreiért. Tetszett Tipoca Citiy védelme, így kiteljesedett az előző epizódban látott csapatmunka, összetartás és hősiesség hármasa. Ahogy a kis kadétok, 99, Ecko, Fives, Rex illetve Cody összefogtak. 99 ezúttal is rengeteg segítséget nyújtott a társainak, a halála pedig az epizód legdrámaibb pontja volt, amit az aláfestő zene is kiválóan éreztetett. Az pedig nem kis dicsőség, hogy a saját hazáját és saját testvéreit védelmezve halt meg.
A nyitó űrcsata amilyen rövid volt, legalább annyira látványos. Gondolok itt az ARC-170-esek, Y-szárnyúak, Torrent-vadászok és persze Anakin Delta-7-esének impozáns támadására Grievous maréknyi flottája ellen. A kameramozgás is telitalálat volt ebben a jelenetben. Grievous terve sem volt minden napi és nem vagyok benne biztos, hogy ha nincs ott Obi-Wan, akkor is rájönnek, hogy a vízbe zúduló törmelékek jelentik a kulcsot. A víz alatt összeszerelt polip-szerű támadóhajók ötlete is bejött, akár csak Grievous "landolása" az óceánba. Az viszont nem tiszta, hogy Ventress miként jutott le a bolygóra, hiszen az epizód elején már a víz alól lép kapcsolatba Grievous-el, tehát nem jöhetett a törmelékekkel. Ha pedig a köztársasági blokád valóban olyan erős, ahogy Lama Su állította, nem tudom elképzelni, hogy észrevétlenül átjuthatott volna. Obi-Wan megint alakított, a víz alatti jelenete abszolút rendben volt. Ismét megtudtunk valamit: a fénykard működik a víz alatt. Eleinte cáfoltam ezt, mert az EP1-ben volt egy kivágott jelenet, ahol Obi-Wan fegyvere zárlatos lett a nabooi mocsárban, de közben rájöttem, hogy nem véletlenül vágták ki azt a részt. Másrészt ennyi erővel, az eső is hazavágná a fénykardot, amit többek között az EP2 is remekül megcáfolt. Az Aqua-droidok ötlete tetszett, bár gyanúsan sok Super Battle Droid vonással rendelkeztek. Viszont kaptam egy nagyon rövid víz alatti csatát, amit már az 1. évad óta hiányoltam. A darabokra törő klón-tartályok talán az epizód egyik leglátványosabb jelenetére sikeredett, ahol nem kevés még meg sem "született" klón veszthette életét. A "Polipok" partraszállása is remek látványelem volt, akár csak az előrenyomuló Aqua-dridok támadása.
Ventress és Grievous első találkozása hatalmas volt, tetszett a nő stílusa. Ventress is egy remek karakter, igazán teret kaphatna a kibontakozásra, ahogy ebben a részben is láttuk, mert 46-ból 4 rész minden, csak nem sok. Remek volt, ahogy lekezelte a fölényeskedni próbáló Grievous-t, viszont a kivégzett klónnal való csókos jelenetért kár, igazán bent maradhatott volna. A szeparatistáknak vajon miért kellett nekik Jango DNS-e?
Shaak Ti ezúttal sem kapott jelentős szerepet, de az a kevés itt is rendben volt. Anakin és Ventress párbaja érett már, miután a Hidden Enemy-ben jóformán semmit sem láttunk. Obi-Wan és Grievous ezúttal sem kerülték egymást, ami azért nem zavaró, mert ezáltal sokkal jobban átjön az EP3-ból, hogy ők ketten mekkora riválisok, hányszor próbálták már megölni a másikat. Ezzel szemben, Filoni-ék ügyesen megoldják, hogy Grievous és Anakin még csak ne is lássák egymást a Láthatatlan Kéz előtt, Obi-Wannal való való találkozása viszont nem szeg semmilyen szabályt. Azon nagyot néztem, hogy a lezuhanó Polip egyik karja majdnem agyon vágta Vantress-t, mert nem kellett hozzá sok. Az viszont megint csak remek jelenet lett, amikor Anakin és a klónok visszaszerzik a DNS-t és lefegyverezik Ventress-t, aki szokásához híven, elmenekül Grievous golyójával. Nem bánom, hogy megint a Köztársaság nyert, Kaminón ennek így kellett lennie, viszont a jövőben kaphatnánk egy-két szeparatista győzelmet is, csak hogy tudjuk, milyen is az. Mindent egybe vetve, erre az epizódra sem lehet panaszom, az első résszel együtt pedig bátran kijelenthetem, hogy remekül rajtolt a 3. évad és a folytatás sikerében sem kételkedem.

10/9