Terminátor - Megváltás

Már vagy fél éve megvan ez a film, mégsem néztem meg a mai napig. Általában nem igazán adok mások véleményére filmek terén, - hiszen mindenkinek saját ízlése van - mégis annyi negatív kritikát olvastam, hogy féltem nekiülni a Terminator-trilógia folytatásának, a Terminator Salvation-nek, ami sorrendben a 4. rész. Nem is igazán folytatás, inkább egy új trilógia kezdő epizódja. Szóval minden félelmem ellenére ma megnéztem a filmet és azt kell hogy mondjam: kellemesen csalódtam. A hangulata teljesen más, mint az első 3 résznek, sokan talán ezért fintorogtak. De ezek az emberek mit vártak? Hogy a Skynet negyedszerre is visszaküld egy gyilkológépet a múltba, hogy nyírja ki John Connort vagy az anyját? Kicsit unalmas lenne, arról nem is beszélve, hogy ezt már épp' elégszer elsütötték a lehető legtöbb módon. Ennyi bőven elég volt. Ez a 4. rész egy nagy fejezetváltás, egy új irányvonal, új téma, új színészekkel és rendezővel, szóval senkinek nem ajánlom, hogy hasonlítsa az előzményekhez, mert akkor nagy valószínűséggel tényleg nem fog tetszeni neki.
A sztori 2003-ban indul, 1 évvel az Ítélet Napja (2004. augusztus 11.) előtt, amikor egy Marcus Wright nevű férfi a kivégzésére készül. Beleegyezik, hogy testét tudományos kísérletekre használják fel, de nem is sejti, hogy valójában mi fog történni vele. Amikor megláttam egy dokumentumon a Cyberdine Systems logóját, nem sok jót reméltem, de biztos voltam benne, hogy ez a kísérlet a gépekkel kapcsolatos.
Ezt követően 2018-ba csöppenünk, az emberek és gépek közti háború kellős közepébe. Már 3 film óta kíváncsi voltam arra a titokzatos jövőre, amiről annyit mesélt Kyle Reese a T1-ben, majd később Sarah Connor a T2-ben. Nem teljesen így képzeltem, de később beláttam, hogy jobb ez így. Az városok romokban, mindenütt omladozó épületek, kiégett autóroncsok, gép- valamint embermaradványok, holttestek, tűz és füst mindenütt. Még 'csak' 2018-at íruk, ami jócskán elmarad a Kyle által elmesélt 2029-beli totális káosztól, plazma és lézerfegyverek használatától, de mégis érződik, hogy az Ítélet Napja kifejtette hatását. Tetszik ez az apokaliptikus jövőábrázolás és egyáltalán nem éreztem túlzónak. Nem az időutazásra (ami ebben a részben ugyan nem volt), vagy a Skynet vezérelte terminátorokra gondolok, hanem arra, hogy szét lett cseszve a Föld, a mi - vagyis az emberek hibájából. Mert akárhonnan is nézzük, a Skynetet emberek hozták létre. Az más kérdés, hogy az Ítélet Napja később következett volna be, ha a T3-ban a Terminatrix (T-X) nem hozza előbbre, de a lényeg ugyanaz. Előbb-utóbb bekövetkezik az Apokalipszis az emberek mohósága következtében. Nem akarok bele menni, hogy 'ózon pajzs kilyukadása, globális felmelegedés...stb.', mert a csapból is ez folyik már, de sajnos mégse teszünk ellene semmit. Szerintem ez az egyik legfontosabb mondanivalója a filmnek. Szóval az alaphangulat meg volt nálam az első néhány perc után. John Connor lett az Ellenállás vezetője, amiről annyit prédikált neki annak idején Sarah, hogy felkészítse. Sok ember szerint ő hamis próféta, értelmetlen követni, hiszen a gépek már úgyis nyertek. Elég hülye felfogás, de ki tudja mire képes az ember végső elkeseredésében. A 13 éve tartó háború - ha úgy tetszik: 3. Világháború - az emberek és a gépek között kifárasztotta és jócskán megtizedelte a Föld lakosságát, úgyhogy nem kell parázni a túlnépesedéstől. Szerte a világon maradtak még ellenállók, akik többnyire eldugott helyeken - mint pl. föld alatti bunker, vagy tengeralattjáró fedélzetén - leltek menedéket, hogy onnan kiindulva vehessék fel a harcot a terjeszkedő terminátorok ellen.
A film elején John Connor és osztaga egy rajtaütés során egy elhagyatott termi-laboratóriumot kutat fel létfontosságú adatok után, melyek segítségével talán véget vehetnek a háborúnak. Azonban az infókon kívül több tucat ember-fogolyra is bukkannak, - akiket a Skynet munkatáborba készültek szállítani a gépek, valószínűleg rabszolgamunkára - valamint egy új fajta, készülőfélben lévő gyilkológép - a T-850 - tervrajzára. Kiderül, hogy a bázis nem is olyan lakatlan, amikor felbukkan egy begyűjtő-termi és berobbantja a létesítményt. Az összes fogoly és John csapata életét veszi. Egyedül Connor marad életben, miután egy helikopter segítségével üldözőbe veszi a menekülő begyűjtőt - megúszva ezzel a bunkerben való felrobbanást - ám találatot kap és lezuhan.
Nem sokkal később megjelenik Marcus Wright, akinek fogalma sincs, mit történt vele és a világgal 2003 óta. Los Angelesben, vagyis annak maradványai között, találkozik a 17 éves Kyle Reese-el és egy néma kislánnyal, Csillaggal, akik a helyi ellenállást vezetik. Furcsa belegondolni, hogy az immár 33 éves John Connor apja még csak egy 17 éves kamasz srác. Jól hangzik, a bibi csak annyi, hogy itt még Kyle nem utazott vissza az időben 1984-be Sarah Connor-hoz, így még John sem foganhatott meg, ergó Connor elvileg nem is létezhet, csak ha már az 'apja' visszautazott. Ezt hívják időparadoxonnak, ami az időutazás bonyolultságát mutatja. Érthetőbben: hogy születhetett meg John 1985-ben, ha az apja csak 2001-ben fog a világra jönni? Kyle jövőből jött vissza, azzal a szöveggel, hogy John küldte, de hogy küldhette vissza Connor, ha egyszer még nem jött össze Sarah-val és nincs magzat? Nem ragozom...részemről ez az egyetlen fő baki az egész Terminator-szériában.
Szóval miután Marcus és Kyle kölcsönösen megmentették egymás életét, együtt indulnak útnak, ám gépek jelennek meg, több embert elfogva, köztük Kyle-t és Csillagot, Marcus viszont sikeresen elmenekül és egy folyóba zuhan. Később társául szegődik Blair Williams pilóta, akinek gépe nem sokkal korábban ugyanabba folyóba zuhant egy fejvadász-terminátorral folytatott lövöldözés során.
Connor ezidő alatt visszatér az Ellenállás főhadiszállására, egy víz alatt atomtengeralattjáróra, ahol bíztató fejleményeket tud meg: sikerült találni egy olyan frekvenciát, melyet ha rádión sugároznak, minden Skynet gép kikapcsol, ezt kihasználva pedig véget vethetnek a háborúnak. Nem is értem, hogy nem gondoltak arra a srácok, hogy ez csapda? Ha a Skynet tudja, hogy van egy ilyen frekvencia, akkor mindent elkövetett volna, hogy megakadályozza annak továbbjutását az ellenállókhoz, mégis szinte hagyták a film elején, hogy Connor hozzájusson és továbbítsa.
Marcus és Blair eljutnak az egyik bázisra, ahol a férfi az egyik mágneses aknától megsérül, - konkrétan lerobban a lába egy része, amikor pedig orvosi ellátást kap, kiderül róla, hogy tudtán kívül ő egy újfajta terminátor; szíve és agya ugyan van, testét azonban fém építi fel. Ebből kifolyólag Marcus szentül hiszi, hogy ő egy ember. És itt jön a film számomra második legfontosabb mondanivalója: hogy az embert a szíve teszi emberré. Hiába 80% gép a teste, döntéseit mégis ő irányítja, vannak érzései és nem pusztán egy kíméletlen acéldarab. Persze a beépített spéci-chipje némileg korlátozta az akaratát tudtán kívül, de a film végén is bebizonyosodik, hogy a szív erősebb. Connor-ék vallatni kezdik és szét akarják szerelni, hogy új infók birtokába jussanak a Skynet-ről, ám Blair megszökteti, miután ő is rájön, hogy hiába a kiborg külső, ő belül sokkal jobban ember, mint némelyik hús-vér társa. Connor és emberei azonban még a közelben elfogják a csajt. John ekkor értesül Marcus-tól, hogy Kyle Reese abban a gyűjtőtáborban van, amit a felettesei le akarnak bombáztatni, így alkut köt a hibriddel, hogy ha bejuttatja őt a Skynet központjába, életben hagyja. Érthető John aggodalma, hiszen tudja, hogy Kyle Reese az apja, - igaz ez még nem az a Kyle - így ha ő meghal, nem fogja tudni visszaküldeni Sarah-hoz 1984-be és nem fog megfoganni, sem megszületni, egyszóval megszűnik létezni. Nélküle pedig az Ellenállás pillanatok alatt elesik.
John megkéri az Ellenállókat, bármilyen parancsot kapnak is, ne bombázzák le a gépek táborát. Meglepően hűséges módon, az emberek ellent mondanak a tengeralattjárón tartózkodó parancsnoknak és Connor-ra hallgatnak. Marcus besétál a gyűjtőtábor irányítójába, és kikapcsolva néhány dolgot, esélyt ad John-nak a bejutásra, ami sikerül is neki.
Ám miközben Kyle-t keresve a fogolyszabadítás tart, megjelenik a Skynet legújabb terminátora, az első emberi bőrrel fedett gépezet, a T-850-es (Arnold Schwarzenegger), amilyet majd visszaküldenek az anyja megölésére. Nagyon jó volt újra vásznon látni Schwarzit, még ha csak utólag montírozták oda a fejét, akkor sem látszott CGI-nek. Élethű volt, ráadásul az 1984-es Schwarzenegger feje került rá, nem a későbbi öregebb változatok. A meztelen prototípus gépezet Connor-ék életére tör. Furcsállottam, hogy John-nak még csak a szeme se rebbent meg az ismerős arc láttán, nem kavarodtak fel benne a gyerekkori emlékek. Kezdetét vette a végső harc, amely szembetűnően hasonlított a T2 hasonló jelenetére, a kohónál.
Kiderül, hogy ez az egész frekvencia-dolog csapda volt a Skynet részéről - még engem is sikerült meglepniük - A gépek visszakövetik az ellenük használt bizonyos jelet, így sikeres csapást mérnek egy rakétával az Ellenállás főhadiszállására, a víz alatti tengeralattjáróra, amely így felrobbanva megsemmisül.
Az immár leégett bőrű, csupasz vázú Schwarzival folytatott harc során John szíve súlyosan megsérül, miután egy gerenda kishíján átszúrja. Támadójával egy hosszas, drámai harc után végül Marcus végez, aki ezzel is bebizonyítja, hogy sokkal inkább ember, mint gép. A mentőcsapatok felszállnak, a tábort pedig a levegőbe repítik. Ez a jelenet külön tetszett, amikor Csillag John kezébe adta a távvezérlőt és hagyta, hogy Ő robbantsa fel a létesítményt. Marcus végül felajánlja szívét, hogy megmentse a haldokló Connort, így értelmet nyer a fentebb leírt mondatom, amely a film fő tanulsága is egyben: hogy az embert a szíve teszi emberré.
A karakterek is tetszetősek voltak, akárcsak a látványvilág. Talán a Transformers-szerű giga-termivel túloztak egy kicsit, de nekem még a moto-terminátorokkal sem volt különösebb bajom. Mindent egybevetve ez a 4. rész nálam felülmúlta az 1.-t és a 3.-at is, a 2.-at azonban nem valószínű, hogy bármelyik folytatásnak is sikerül majd túlszárnyalnia. Összességében tetszett, mindenkinek ajánlom, aki még nem látta és bejönnek a hasonló kaliberű sztorik!

Terminátor - Megváltás: 10/7