Nem volt semmi gond ezzel a résszel, amiért fel kellene lázadniuk a rajongóknak. Tény, hogy valóban nem a 3. évad legizgalmasabbra sikerült epizódja, de az alaptémát figyelembe véve ezt nem is vártam el, amikor leültem a rész elé.
Becsülendő, hogy egy alapvetően gyerekeknek készült sorozatban, mernek foglalkozni ilyen komoly témával, mint a korrupció, még akkor is, ha kissé gyermetegre sikeredett ennek ábrázolása.
Hangulatos volt az egész rész az elejétől a végéig. Mandalore nagyon látványos, jó, hogy sokkal több helyszínt megismerhettünk a bolygón, mint anno a 2. évadban. Talán ez az első önálló TCW-helyszín, amit ennyire részletesen sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Padmé és Satine párosa remek ötlet volt, már a 2. évad óta vártam egy ilyen jellegű epizódot.
Szintén pozitívum, hogy új fajjal gazdagodott az SW-univerzum, a moogan csempészek egyedi figurákra sikeredtek, nekem legelőször a fáraók jutottak eszembe róluk. 
A hajójuk már egyáltalán nem tetszett, bár az egyediséggel itt sem volt probléma.
Maga a sztori, tehát a gyermekmérgezés, illetve a moogan-ok lebuktatása nem volt túlzottan bonyolult, de 22 perc alatt itt sem vártam a legmagasabb körökig bonyolódó összeesküvést. Egy szimpla sztorival mutatták be, hogy Mandalore, főleg Satine mennyire nehezen viseli annak következményét, hogy semlegesek maradtak a háborúban. Ám az egyszerűségében rejlik a rész nagyszerűsége is, noha néhány csavart belefűzhettek volna még a történetbe, hogy jobban fenntartsák a feszültséget az egész rész alatt. Jó, hogy megtudhattuk, mi lett a következménye Satine és vele együtt Mandalore függetlenségének, bár az elgondolkodtató, hogy nem fizetnek-e sokkal nagyobb árat a függetlenségért, mint azért, ha csatlakoznának a Köztársasághoz? Szerintem mindenképpen mérlegelendő kérdés. Az sem kizárt, hogy változatlan maradna a helyzet, hiszen maga a Köztársaság is a velejéig korrupt (erre az időszakra legalábbis már biztosan azzá vált), de legalább a kereskedelemmel nem lennének gondok, ami jelenleg Mandalore legfőbb problémája, a korrupció után.
A Satine és Padmé vacsorája alatt zajló párbeszéd találó lett, remekül érzékelteti, Satine és népe nehéz helyzetét, illetve Padmé félelmét, hogy a Köztársaság is hasonló sorsa jut. Ennek ellenére, furcsa volt hallani, hogy Padmé sokszor irigyli Mandalore függetlenségét úgy a háborúban, mint a politikában. Furcsa, mert Padmé láthatja, mi a velejárója annak, ha egy nép, ha egy bolygó független marad.
Az epizód végi leleplezés hangulatos jelenet lett, Padmé nem félt bepiszkolni a kezét, amiben mellesleg jól állt az a sugárvető. Érthetetlen viszont, hogy Satine miért égettette le azt a raktárat, ahol a fertőzött teák voltak, elvégre bizonyítékként szolgálhattak volna?
Habár, ha Mandalore a korrupció olyan szintjére jutott már, ahol a magasabb rangú személyek is korruptak, akkor tök mindegy.
Megemlíteném még Satine elkeseredettségét, ami szintén remekül bemutatja a helyzet súlyát. A hercegnő annyira elkeseredett, hogy Padmén és a testőrein kívül, jóformán senkiben sem bízik. Jó példa erre, amikor az epizód végén folyamatosan bizalmatlankodik a kapitánnyal, noha az előtte nem egyszer bebizonyította már, hogy nem korrupt, a tea-csempészéshez legalábbis semmi köze. Illetve a közismerten béke-bárti Satine már a zsarolás fegyveréhez kénytelen nyúlni tehetetlenségében.
Szóval voltak jó momentumai az epizódnak, de érezhetően nem az akcióra volt kihegyezve az egész, aminek én kimondottan örülök. Elvégre nem csak abból áll egy háború, hogy két szemben álló fél addig írtja a másikat, amíg nem arat végső győzelmet. Egy háborúban sokkal komolyabb dolgok is zajlanak a háttérben, amit az eddigi politikával foglalkozó részek remekül kifejtettek és ez jól van így. Ettől lesz sokrétű a sorozat, illetve az ilyen epizódoktól fognak fejlődni úgy a karakterek, mint maga a széria.
10/6
Becsülendő, hogy egy alapvetően gyerekeknek készült sorozatban, mernek foglalkozni ilyen komoly témával, mint a korrupció, még akkor is, ha kissé gyermetegre sikeredett ennek ábrázolása.
Hangulatos volt az egész rész az elejétől a végéig. Mandalore nagyon látványos, jó, hogy sokkal több helyszínt megismerhettünk a bolygón, mint anno a 2. évadban. Talán ez az első önálló TCW-helyszín, amit ennyire részletesen sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Padmé és Satine párosa remek ötlet volt, már a 2. évad óta vártam egy ilyen jellegű epizódot.
Szintén pozitívum, hogy új fajjal gazdagodott az SW-univerzum, a moogan csempészek egyedi figurákra sikeredtek, nekem legelőször a fáraók jutottak eszembe róluk. 
A hajójuk már egyáltalán nem tetszett, bár az egyediséggel itt sem volt probléma.Maga a sztori, tehát a gyermekmérgezés, illetve a moogan-ok lebuktatása nem volt túlzottan bonyolult, de 22 perc alatt itt sem vártam a legmagasabb körökig bonyolódó összeesküvést. Egy szimpla sztorival mutatták be, hogy Mandalore, főleg Satine mennyire nehezen viseli annak következményét, hogy semlegesek maradtak a háborúban. Ám az egyszerűségében rejlik a rész nagyszerűsége is, noha néhány csavart belefűzhettek volna még a történetbe, hogy jobban fenntartsák a feszültséget az egész rész alatt. Jó, hogy megtudhattuk, mi lett a következménye Satine és vele együtt Mandalore függetlenségének, bár az elgondolkodtató, hogy nem fizetnek-e sokkal nagyobb árat a függetlenségért, mint azért, ha csatlakoznának a Köztársasághoz? Szerintem mindenképpen mérlegelendő kérdés. Az sem kizárt, hogy változatlan maradna a helyzet, hiszen maga a Köztársaság is a velejéig korrupt (erre az időszakra legalábbis már biztosan azzá vált), de legalább a kereskedelemmel nem lennének gondok, ami jelenleg Mandalore legfőbb problémája, a korrupció után.
A Satine és Padmé vacsorája alatt zajló párbeszéd találó lett, remekül érzékelteti, Satine és népe nehéz helyzetét, illetve Padmé félelmét, hogy a Köztársaság is hasonló sorsa jut. Ennek ellenére, furcsa volt hallani, hogy Padmé sokszor irigyli Mandalore függetlenségét úgy a háborúban, mint a politikában. Furcsa, mert Padmé láthatja, mi a velejárója annak, ha egy nép, ha egy bolygó független marad.
Az epizód végi leleplezés hangulatos jelenet lett, Padmé nem félt bepiszkolni a kezét, amiben mellesleg jól állt az a sugárvető. Érthetetlen viszont, hogy Satine miért égettette le azt a raktárat, ahol a fertőzött teák voltak, elvégre bizonyítékként szolgálhattak volna?
Habár, ha Mandalore a korrupció olyan szintjére jutott már, ahol a magasabb rangú személyek is korruptak, akkor tök mindegy.Megemlíteném még Satine elkeseredettségét, ami szintén remekül bemutatja a helyzet súlyát. A hercegnő annyira elkeseredett, hogy Padmén és a testőrein kívül, jóformán senkiben sem bízik. Jó példa erre, amikor az epizód végén folyamatosan bizalmatlankodik a kapitánnyal, noha az előtte nem egyszer bebizonyította már, hogy nem korrupt, a tea-csempészéshez legalábbis semmi köze. Illetve a közismerten béke-bárti Satine már a zsarolás fegyveréhez kénytelen nyúlni tehetetlenségében.
Szóval voltak jó momentumai az epizódnak, de érezhetően nem az akcióra volt kihegyezve az egész, aminek én kimondottan örülök. Elvégre nem csak abból áll egy háború, hogy két szemben álló fél addig írtja a másikat, amíg nem arat végső győzelmet. Egy háborúban sokkal komolyabb dolgok is zajlanak a háttérben, amit az eddigi politikával foglalkozó részek remekül kifejtettek és ez jól van így. Ettől lesz sokrétű a sorozat, illetve az ilyen epizódoktól fognak fejlődni úgy a karakterek, mint maga a széria.
10/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése