The Clone Wars, 3x08 (Evil Plans) - Epizódértékelés

Nem igazán tetszett ez a rész, pedig voltak jó pillanatai és meg volt benne a potenciál. Threepio és Artu párosa jó volt, ahogy a számos utalás a klasszikus trilógiára is. Szintén pozitívum, hogy ismét bepillanthattunk kicsit a kulisszák mögé és megtudhattuk, hogyan is zajlik Padmé egy átlagos napja, vagy mi történik Anakinnal, amikor épp nincs a frontvonalon.
Coruscant látványos volt, mint mindig, bár már halálosan unom ezt a bolygót, mindig szívesen térek vissza ide, mivel hihetetlen módon újra és újra képesek újat mutatni, ami az egyik nagy előnye ennek a helynek. Ilyen újdonság a droid-karbantartó szalon, ami nagyon jó ötlet volt, tetszett a koncepció és maga a megvalósítás. De ilyen újdonság még a piac, melyek eddig nem tűntek fel, így örülök, hogy tovább bővült a bolygó amúgy is széles tárháza ezen helyszínekkel.
Maga a sztori alapvetően nem volt rossz, de nálam ez a droid-kínzás rányomta a bélyegét az egész epizódra. Már az egyik előzetes videó megnézése után kifejtettem, hogy sajnos ez nálam nem egy megemészthető dolog. Ha egy droid betér egy útszéli karbantartó szalonba és "örül", hogy újjá varázsolva jöhet ki abszolút a helyén van, mert nem úgy örül, mint egy érző lény, csupán neki sem mindegy, hogy rozsdás ízületekkel vagy elromlott áramkörökkel funkcionál, így természetes, hogy egyfajta "örömet" próbál kifejezni, de mivel gép, szó szerint nem tud örülni. Ugyanez lenne a helyzet a fájdalommal is. Mert valóban: ez a droidoknál jelentheti a működésükért felelős program sérülésveszélyének felmérését. Ám semmi nem indokolja, hogy a droid "fájdalmában" kiabáljon, márpedig Threepio ezt teszi, elfelejtkezve arról, hogy ő bár nem mindennapi droid, az érző lény szintjétől igencsak messze áll. Arra akarok kilyukadni, hogy egy droid NEM ÉREZHET. Nem hogy fájdalmat, SEMMIT. Az teljesen más, amikor Threepio jajveszékel, aggodalmaskodik, vagy "örül, hogy működőképesnek láthatja Luke gazdát", elvégre neki köztudottan, legalábbis minden valószínűség szerint, ilyen a programozása. Ezért nem tetszett az EP6-ban, Jabba palotájában sem az a bizonyos jelenet. Artu kötődése Anakin felé, vagy bármely más droid kötődése egy érző lény felé, szintén más helyzet, mert ez a kötődés nem az a fajta "szeretet", amit élőlények éreznek egymás iránt, csupán programozás kérdése. Az nem kétséges, hogy valahol kell lennie a droidokban egyfajta "érzelmekért" felelős központnak, különben minden érzelemtől mentes, valóságos terminátorok lennének, de olyan érzések, amikről egy élőlénynél beszélünk nem lehetnek bennük. Azzal sem volt bajom, hogy Artu feláldozta magát, hogy Threepio-t ne szedjék darabokra (sőt ez kimondottan tetszett), holott ilyet sem csinálna egy érzelmek nélküli gép.
Az a lényeg, hogy más az egyfajta kötődés a droidoknál, mint a fájdalom következtében való kiabálás. Többek között ezért is tartom a mai napig hülyeségnek azt, amikor egy droidot felaprítanak, vagy lezuhan valahonnan, és kiabál mintha valóban fájna neki, hogy elpusztul. Persze ez csak az egyéni perspektívám, nem kell vele feltétlenül egyet érteni.
Visszatérve az epizódra, a droid-kínzáson kívül szintén nagy negatívum számomra Aurra Sing mellőzése. Remek alkalom lett volna bemutatni, hogy sikerült kijutnia a coruscanti fegyházból, kiválóan passzolt volna, a párhuzamosan zajló Bane vs. droidok jelenetekhez, arról nem is beszélve, hogy sokat dobott volna a rész hangulatán a puszta megjelenésével és talán az akció-rajongó fanok is kaptak volna egy-két jó jelenetet. Bane terve egyébként nem volt rossz, de nem tudom miből gondolta, hogy Threepio tud segíteni neki a Szenátus alaprajzának megszerzésében, elvégre ő Padmé személyes asszisztense, másodállásban protokoll-droid, tervrajzok közelébe sem kerül. Azért, mert jár-kel a Szenátus épületében, nem feltétlenül kell ismernie a tervrajzokat, Bane találhatott volna ideálisabb droidot is erre a célra. A memóriatörlés érdekes és logikus húzás volt, legalább kiderült, hogy lehetséges csak részlegesen eltávolítani az emlékeket, nem feltétlenül kell azok 100%-át törölni.
A Hutt Tanács csakugyan pozitívum, ahogy az is, hogy nem lettek sablonosak a modellek, egyfajta Jabba-klónok. Bár meglehetősen bizarr a külsejük, ez az egyediség kimondottan tetszett.
Mint írtam, voltak határozottan pozitív dolgok is az epizódban, ennek ellenére, nálam ez sajnos gyengére sikerült.

10/4

The Clone Wars, 3x07 (Assassin) - Epizódértékelés

Nagyon jó rész volt, egyértelműen a 3. évad eddigi legjobbja, ami méltó folytatása egyik kedvencem, a Lethal Trackdown-nak. Abszolút a helyén van minden ebben a 22 percben, a történeten keresztül a szereplőkön és a helyszíneken át, egész a zenéig és az animációig. Hiába, Katie Lucas már csak ilyen jó epizódokat tud írni, ami számomra nem is volt kétség a Jedi Crash és a Sphere of Influence után.
Érdekes, hogy mindhárom rész kimondottan Ahsoka-centrikus. Mégis, valahogy ennek a résznek volt a legmagávalragadóbb hangulata, minden téren.
Ahsoka fejlődését már nem lehet nem észre venni, semmilyen téren, itt egyértelműen van egy ív a sorozatban, ami könnyíti a kronológiai sorba rendezgetést, amely terén egyébként újabb útbaigazító ez a rész. Nem pusztán komolyabb, jóval kevésbé gyerekes, mint a mozifilmben és a sorozat elején, érezhetően érettebb, jobban tiszteli a mesterét, nem tagadja meg a Tanács utasítását, képes jó döntéseket hozni és hatékonyabban használni az érzékeit akár az éles szituációkban is, egyszóval, jó irányba halad. Maga a látomásos sztori remek ötlet volt, kiválóan érzékeltette mindazokat, amiket leírtam és bemutatta, hogy egy efféle vízió nem feltétlenül jelent rosszat (mint Anakin esetében), értelmezés kérdése az egész.
Satine után jó, hogy jobban megismerhettük Padmé Ahsokával való viszonyát is. A közös jeleneteik nagyon aranyosak voltak, gondolok itt a találkozásukkori ölelésre, vagy a hajón, a dejarik-partira és a közben zajló párbeszédre. Leginkább talán egy nővér-húg viszonyként jellemezhető kettejüké, remekül megértik egymást, számíthatnak a másikra és persze bíznak egymásban. A továbbiakban szerintem még mélyebb lesz ez a kapcsolat, miután Ahsoka egy rész során kétszer is megmentette Padmé életét, a figyelmeztetésekről nem is beszélve.A karaktereknél maradva, nagyszerű választás volt Aurra Sing, lassan Ahsoka nemezisévé válik. Aurra egyébként hozta a formáját az, hogy nem dőlt be Padmé dublőr-droidjának, nem volt nagy meglepetés, figyelembe véve a hírnevét. Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy Ziro mikor és hol bérelte fel Aurrát, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy besétált a coruscanti börtönbe. Ahsoka látomása alapján ő tette, de reményeim szerint a következő részekből mindez ki fog derülni.
Bail, Mon Mothma, Typho kapitány, Plo Koon és a többiek pedig mind olyan mellékszereplők, akiknek pusztán a jelenléte is színesebbé teszi az adott epizódot.
Alderaan felbukkanása a rész egyik legnagyobb pozitívuma, az EP3 végét leszámítva, eddig teljesen ismeretlen volt látvány szempontjából. Gyönyörű a látkép, tetszetős a táj, az épületek pedig pontosan azt a kultúrát és jómódot tanúsítják, melyekről az Alderaan olyan híres. A belső tereket is szépen kidolgozták, de Ahsoka és Padmé erkély jelenete is nagyon hangulatos volt látvány és persze tartalom szempontjából is. Bár ennyi idő alatt nem kapott túl nagy teret a kibontakozásra a bolygó, sokkal közelebb került a nézőkhöz (hozzám legalábbis biztosan), mint az eddigiek alapján, így kap némi hangsúlyt az EP4-ben lévő pusztulása, pedig az már eleve nem egy szívderítő jelenet.
Végre az is kiderült, hogy a Slave I egy csak súlyos károkat szenvedett, Aurrát pedig Hondo mentette meg, bár ezek eddig is gyaníthatóak voltak.
Padmé alderaani beszéde is remek lett, számos lényeges háttérinfó hangzott el, amik konkrétan nem derültek ki eddig. Az, hogy több, mint 100 Jedi vesztette életét a háborúban érdekes, mert ebből eddig nem sokat láthattunk. Az is elképzelhető, hogy Padmé a geonosisi veszteségekre gondolt, így már több értelmet nyerne a mondata. A háborús menekültek sorsáról is megtudhattunk egyet s mást, így az sem mondható a részre, hogy semmi köze a háborúhoz. Ahogy már korábban írtam, nem csak az akciódús, látványos ütközetekből áll egy háború, amit remekül megcáfol ez a rész is, miután nálam nem egy ilyen jellegű epizódot szárnyal túl az Assassin.Egyébként remekül ügyeltek az epizód egyensúlyára, mert kaptunk akciójeleneteket is, nem egyet, a politikai döntésekről is elhangzott egy s más, de persze a legfontosabb azt hiszem, mégis csak Ahsoka volt.
A zene szintén telitalálat volt mindvégig, remekül aláfestette a jelenetek hangulatát. Volt itt Leia-téma az EP4-ből, de nagyon gyengéden egy TCW-s Ahsoka-téma is felcsendült, miközben a lány Anakint kísérte a hajójához, szóval ezekért újabb piros pont a készítőknek.
Kíváncsi vagyok, hogy maradnak-e olyan részek a sorozatban, amik teljesen egyedülállóak, tehát nem duológia, nem trilógia, stb. Jelenleg a Senate Murders az egyetlen, ami megfelel ennek a kritériumnak, de a Pursuit of Peace leírása alapján ez is megcáfolódni látszik. (Onaconda Farr kapcsán)
Összességében tényleg remek rész volt, nálam mindenképp bekerült a TOP5-be, kíváncsian várom a folytatást.

10/10

The Clone Wars, 3x06 (The Academy) - Epizódértékelés

Jó rész volt, az évadból eddig ez jön be legjobban, az ARC Troopers után. Túl nagy elvárásaim nem voltak, kicsit dinamikusabb részre számítottam, mint az előző és ezt meg is kaptam.

Szépen viszik tovább a korrupció témáját, ráépítve az előző részbeli alapokra. Almec bűnössége meglepett, bár már a Mandalore Plot-ban gyanús volt a tekintete. Jó húzás volt, hiszen többek között ebből jön le igazán, hogy a korrupció már annyira megfertőzte Mandalore-t, hogy a bolygó második legtekintélyesebb emberéig is elér.
Satine terve jól átgondolt, de legalább annyira kockázatos. A Jedi Tanácstól kér segítséget, hogy felhívják a jövő generáció figyelmét a korrupció veszélyeire, mert ahogy Ahsoka is említette, időtálló változás csak belülről jöhet. Ennek hátulütője viszont, hogy Mandalore problémái nem fognak azonnal megoldódni sőt, ha tovább fajul a helyzet, az is bekövetkezhet, hogy egyáltalán nem lesz jövő generáció, csak egy végtelenül korrupt világ, ahová ezáltal újra előtérbe kerülne az ősi életmód és életfelfogás. Ezek után, a Death Watch újra, szinte gond nélkül gyökeret verhetne a bolygón, ami különösen nagy kár lenne Satine erőfeszítései után. Tehát bőven volt tétje Satine tervének, ennek ellenére végül jól sül el.
Visszatérve Almecre, hülyeség volt így lelepleznie magát, többet vártam volna valakitől, aki ennyi ideig sikeresen eltitkolta valódi kilétét. Mert ha nem csalja csapdába Ahsokát és a kadétokat, illetve ha nem fogja el Satine-t és öleti meg a testőreit, nagyobb esélye lett volna arra, hogy egy elterelés után, ismét "makulátlan" maradjon a neve és a háttérben folytathassa tovább a dolgait. Vagy ami még jobb lett volna, ha kapcsolatba lép a Death Watch-al, vagy a szeparatistákkal és máris tálalva van egy érdekes folytatás, ahol Vizsla újra bizonyíthatna. Többek között, ezért is remélem, hogy visszatérünk még Mandalore-ra. Egyrészt, a bolygó továbbra is gyönyörű, részletgazdagsága lassan Coruscant-éval vetekszik, másrészt Vizsla és a Death Watch bőven tartogat még lehetőségeket, amit remélem, hogy ki fognak aknázni a jövőben.
Visszakanyarodva erre az epizódra, külön öröm volt, hogy Ahsoka újra Anakin nélkül mutathatta meg a tudását, főleg a kadétokkal való párbeszédei tetszettek, valamint a korrupcióról szóló tanítása. Tetszik a megfontoltsága, hogy részről részre komolyabbá válik, de azért mégis megőriz valamit "régi" önmagából, a mesterével való szurkálódásokból. Jó, hogy őt küldték a kadétok tanítására, egy ideig legalább eleget tehetett a Jedi-mester megszólításnak, amit szerintem kifejezetten élvezett. A kadétok ötlete is tetszett, jó volt látni, hogy Mandalore-on még vannak, akik felvennék a harcot a korrupció ellen, vannak, akikre számíthat (legalábbis a jövőben) Satine és az is jó lett, ahogy az előző részben felvett szálon folytatták, vagyis hogy a gyerekeken keresztül mutatták be az események javát.
A végső leleplezés egy kicsit gyerekes lett: Almec embereit, akik a hercegnő jól képzett testőreivel is végeznek, leterít néhány kölyök. Ahsoka sikertelen elmetrükkje viszont jó volt, ennyit a sikerélményről.
Mint már írtam, a látvány abszolút rendben volt, az új helyszínek, főleg a börtön-részleg és az akadémia tetszettek, de Almec irodája se volt rossz, még akkor se, ha javarészt Satine trónterméről mintázták.
Az animáción is meglátszik a fejlődés, leginkább Ahsoka arcmimikájára gondolok, ebből a szempontból (is) talán ő a legsokrétűbb karakter a sorozatban.
A zenével sem volt gond, amit kiemelnék, az a mozifilmben is hallható Ahsoka téma volt, jó, hogy újra felhasználták.
Összességében, az apróbb hibák, vagy inkább nekem nem tetsző dolgok ellenére jó kis rész volt. Remélem tartogat még az évad hasonló, Ahsoka- ilettve egyéb karakter centrikus részeket, mert lehetőség van bennük bőven.

10/8

The Clone Wars, 3x05 (Corruption) - Epizódértékelés

Nem volt semmi gond ezzel a résszel, amiért fel kellene lázadniuk a rajongóknak. Tény, hogy valóban nem a 3. évad legizgalmasabbra sikerült epizódja, de az alaptémát figyelembe véve ezt nem is vártam el, amikor leültem a rész elé.
Becsülendő, hogy egy alapvetően gyerekeknek készült sorozatban, mernek foglalkozni ilyen komoly témával, mint a korrupció, még akkor is, ha kissé gyermetegre sikeredett ennek ábrázolása.
Hangulatos volt az egész rész az elejétől a végéig. Mandalore nagyon látványos, jó, hogy sokkal több helyszínt megismerhettünk a bolygón, mint anno a 2. évadban. Talán ez az első önálló TCW-helyszín, amit ennyire részletesen sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Padmé és Satine párosa remek ötlet volt, már a 2. évad óta vártam egy ilyen jellegű epizódot. Szintén pozitívum, hogy új fajjal gazdagodott az SW-univerzum, a moogan csempészek egyedi figurákra sikeredtek, nekem legelőször a fáraók jutottak eszembe róluk. A hajójuk már egyáltalán nem tetszett, bár az egyediséggel itt sem volt probléma.
Maga a sztori, tehát a gyermekmérgezés, illetve a moogan-ok lebuktatása nem volt túlzottan bonyolult, de 22 perc alatt itt sem vártam a legmagasabb körökig bonyolódó összeesküvést. Egy szimpla sztorival mutatták be, hogy Mandalore, főleg Satine mennyire nehezen viseli annak következményét, hogy semlegesek maradtak a háborúban. Ám az egyszerűségében rejlik a rész nagyszerűsége is, noha néhány csavart belefűzhettek volna még a történetbe, hogy jobban fenntartsák a feszültséget az egész rész alatt. Jó, hogy megtudhattuk, mi lett a következménye Satine és vele együtt Mandalore függetlenségének, bár az elgondolkodtató, hogy nem fizetnek-e sokkal nagyobb árat a függetlenségért, mint azért, ha csatlakoznának a Köztársasághoz? Szerintem mindenképpen mérlegelendő kérdés. Az sem kizárt, hogy változatlan maradna a helyzet, hiszen maga a Köztársaság is a velejéig korrupt (erre az időszakra legalábbis már biztosan azzá vált), de legalább a kereskedelemmel nem lennének gondok, ami jelenleg Mandalore legfőbb problémája, a korrupció után.
A Satine és Padmé vacsorája alatt zajló párbeszéd találó lett, remekül érzékelteti, Satine és népe nehéz helyzetét, illetve Padmé félelmét, hogy a Köztársaság is hasonló sorsa jut. Ennek ellenére, furcsa volt hallani, hogy Padmé sokszor irigyli Mandalore függetlenségét úgy a háborúban, mint a politikában. Furcsa, mert Padmé láthatja, mi a velejárója annak, ha egy nép, ha egy bolygó független marad.
Az epizód végi leleplezés hangulatos jelenet lett, Padmé nem félt bepiszkolni a kezét, amiben mellesleg jól állt az a sugárvető. Érthetetlen viszont, hogy Satine miért égettette le azt a raktárat, ahol a fertőzött teák voltak, elvégre bizonyítékként szolgálhattak volna? Habár, ha Mandalore a korrupció olyan szintjére jutott már, ahol a magasabb rangú személyek is korruptak, akkor tök mindegy.
Megemlíteném még Satine elkeseredettségét, ami szintén remekül bemutatja a helyzet súlyát. A hercegnő annyira elkeseredett, hogy Padmén és a testőrein kívül, jóformán senkiben sem bízik. Jó példa erre, amikor az epizód végén folyamatosan bizalmatlankodik a kapitánnyal, noha az előtte nem egyszer bebizonyította már, hogy nem korrupt, a tea-csempészéshez legalábbis semmi köze. Illetve a közismerten béke-bárti Satine már a zsarolás fegyveréhez kénytelen nyúlni tehetetlenségében.
Szóval voltak jó momentumai az epizódnak, de érezhetően nem az akcióra volt kihegyezve az egész, aminek én kimondottan örülök. Elvégre nem csak abból áll egy háború, hogy két szemben álló fél addig írtja a másikat, amíg nem arat végső győzelmet. Egy háborúban sokkal komolyabb dolgok is zajlanak a háttérben, amit az eddigi politikával foglalkozó részek remekül kifejtettek és ez jól van így. Ettől lesz sokrétű a sorozat, illetve az ilyen epizódoktól fognak fejlődni úgy a karakterek, mint maga a széria.

10/6

The Clone Wars, 3x04 (Sphere of Influence) - Epizódértékelés

Hangulatos rész volt, az előzőnél sokkal jobban bejött. A rengeteg utalás, a nagyszerű szereplők és maga a sztori mind remekre sikeredtek. Kíváncsi lettem volna, hogy pontosan mi volt az a veszélyes politikai játszma, amibe Pantora keveredett a Kereskedelmi Szövetséggel szemben, de nem hiszem, hogy erre később még választ kapunk.

Sajnálom, hogy Pantorát csak egy képkocka erejéig láthattuk, mert az alapján látványos helyszínnek tűnt, remélem később még nagyobb szerepet kap. Egyébként a bolygó neve (nyilván véletlenül) nagyon hasonlít egy másik filmben látott holdra, akár csak az őshonos lények, akik mindkét esetben kék bőrű, tetovált arcú humanoidok.
Tetszett az alapötlet, hogy a teljes Lucas család TCW-s alakot öltött. Lucas, vagyis Papanoida egyértelműen vitte a pálmát, de tőle nem is vártam mást. Határozott karakter, aki mindent megtesz a családjáért és a hazájáért, képes hidegfejjel gondolkodni a szorult helyzetekben és jó döntéseket hozni. Che Amanwe, Chi Eekway és Ion nem voltak túlzottan egyedi karakterek, de 22 perc alatt nem juthat mindenkire idő.
A túszejtés bátor húzás volt a szakadárok részéről, hiszen könnyen lebuktathatták volna a Kereskedelmi Szövetséget, bár sokak számára így is egyértelmű a Szenátusban, hogy ők bizony szeparatista kapcsolatokat ápolnak, közvetlen Dooku-val, ami nem csupán "üzleti". Bár lehet, hogy Dooku bízott Lott Dod képességiben, mert sokszor Palpatine-t megszégyenítő módon forgatja a szavakat és alakítja a dolgait.
Greedo felbukkanása jó kapocs az EP4-el, akár csak Mos Eisley és Jabba. A kocsma teljesen más volt, mint az EP4-ben látott kantina, amit egyáltalán nem tartok negatívumnak, elvégre nem csak 1 típusú kocsma létezhet Mos Eisley-ben.
Ahsoka feltűnése mindenképpen pozitívum, főleg miután jobban megismerhettük és kicsit több teret kapott a kibontakozásra, mint eddig. Kivétel talán a Lightsaber Lost és a Lethal Trackdown. Az elmetrükkös jelenet az egyik legjobb lett, ahhoz képest, hogy először próbálta ki élesben, nem csinálta rosszul. A Chuchi-val való párosa majdnem olyan jó volt, mint amit Barriss-el alkotott. Egyedül az asztal alatt bujkálós jelenetet éreztem kicsit hiteltelennek. Nem történetileg volt baj vele, hanem megvalósításilag...nem értem, hogy az asztal alól hogy tudtak észrevétlenül eltűnni úgy, hogy míg az egyik niemoidi lehajolt, a másik állva maradt, így észre vette volna, ha az asztal alól felbukkan valaki. Szintén remek kis momentum volt, amikor a magasba emelte, majd hosszú másodpercekig ott tartotta Chuchi-t. Szerintem nincs több 50 kilónál a szenátor, Ahsoka mégis feltűnően erőlködött, hogy a levegőben tartsa. Még hogy a nagyság nem számít. Persze egy padawantól nem is várom, hogy csillagrombolókat rántson le az égről, vagy egyéb "apró" tárgyakat.Bár Anakin nem szerepelt túl sokat, a coruscanti jelenetéből jól látszott, mennyire könnyed, baráti a kapcsolata tanítványával, aki sok dologban meglepően hasonlít rá. A nyomozós szál kicsit lassan indult be, ennek ellenére kellően feszültség teli, Papanoida állandóan sugárzó nyugalma ellenére. Divo hadnagy visszatérése nem volt rossz, bár a Senate Murders-beli alakítása után, nem néztem volna ki belőle, hogy egy szimpla vérnyom felett elsiklik. Elvileg még a Senate Murders előtt járunk, így ez betudható annak, hogy még kevésbé tapasztalt.
Papanoida és Ion tatooinei mentőakciója remek volt, a kocsmai lövöldözés igazi western hangulatot teremtett. Papanoida fegyverének hangja egyedire sikerült, nekem bejött.
Lott Dod Szenátus-beli szövege hatalmas volt, mint írtam, remekül keveri a lapokat. A történtek ellenére is képes jól kijönni a dolgokból és mártírnak beállítania magát, akinek még legyenek is hálásak, hogy visszaszolgáltatta a báró lányait. Vérbeli politikus. A zene is aránylag rendben volt, bár ezúttal nem mondanám kiemelkedőnek. Kíváncsian várom a folytatást.

10/7

The Clone Wars, 3x03 (Supply Lines) - Epizódértékelés

Hangulatos részre sikerült a Supply Lines, de az 1-2-t nem múlja felül, ugyanis akadtak nem tetsző elemek. Nem sokat foglalkoztak Toydaria részletesebb bemutatásával, pedig meg lehetett volna oldani. Láthattuk a Királyi Palotát, ami hozzáteszem ötletesre és egyedire sikeredett minden téren, illetve a külső helyszínek, platformok is látványos külsőt kaptak, viszont magából a bolygó felszínéből, a városokból, a különféle élőlényekből nem sokat láthattunk, pedig sokat dobtak volna Toydaria egyediségén és sokkal jobban "élt" volna maga a bolygó. A zöldes árnyalat, ami uralta a planétát, viszont bejött, akár csak a toydari kultúra és az egész faj, mely jócskán rácáfol az EP1-ben megismert kapzsi és önző toydarira. Jar Jar szerepeltetését viszont mellőzhették volna. Értem én, hogy próbálnak némi gyermeteg humort is csempészni a sorozatba, de ez csak akkor működik, ha ez a humor építő jellegű a sorozatra nézve. Nem hiszem, hogy a fiatalabb nézők különösebben poénosnak találják Jar Jar ökörködéseit, mert nyilván ők a célközönség e téren, de ne legyen igazam. Ritkán mondok ilyen a TCW-ben, de az a bizonyos asztali jelenet, Jar Jar baromkodásával nagyon gáz lett, nekem egyáltalán nem tetszett. Az EP1-ben, Jar Jar még egy kétbalkezes gungan volt, akit éppen emiatt száműztek Otoh Gunga-ból. Ennek ellenére, profi módon megtanult tányérokkal zsonglőrködni és társai. Meg valahogy az egész figyelem elterelés rém erőltetett lett, főleg annak fényében, hogy végül mégis lebuktak a szállító hajók.
Ennek ellensúlyozásaként viszont, sikerült pár olyan humorosra formált jelenetet összehozni, melyek javítottak az összképen. Organa és Lott Dod közjátéka a végén különösen tetszett, akár csak a sokat szidott asztali jelentnél az a momentum, amikor Jar Jar "mutatványa" után, a neimoidi önfeledten tapsolni kezdett, majd miután Lott Dod oda nézett, abba hagyta. Öröm volt újra látni Katuunko királyt, ezúttal hazai pályán, aki sokkal szimpatikusabb karakterré nőtt a szememben, mint annak idején, az Ambush-ban, noha ott sem lehetett rá egy rossz szavam. Abszolút segítő kész, megértő és képes jó döntéseket hozni, figyelembe véve, mi az ami az egész népére és nem csak magára nézve előnyös. Gondolom nem véletlenül került a trónra. Igazságos, de ugyanakkor határozott jelleme révén kitűnő vezetője a toydariknak, melyet az Ambush-ban hozott döntése még jobban alá támaszt.
Nem volt minden érthető Lott Doddal, a Kereskedelmi Szövetséggel, a szeparatistákkal és a Toydariával kapcsolatban... Ha Lott Dod állítása szerint, a Ker. Szöv.-nek semmi köze nincs a szakadárokhoz (ami nyilván nem így van), akkor hogy támadhatnák meg a szakadárok a Ker. Szöv. hajóival Toydariát? Akkor mégis kell lennie összefüggésnek közöttük. Ha pedig a Ker. Szöv. biztosítja a szeparatista hajók egy részét, nem lehetnének a Köztársaság tagjai.
A másik történetszál már jobban tetszett, amely nem csupán a mozgalmasabb cselekménynek volt köszönhető, a karakterek is sokat nyomtak a latban. Első sorban, Ima-Gun Di-ra és Keeli századosra gondolok, de sajnálom, hogy Dao admirális is csak nyúlfarknyi szerepet kapott. "Hosszú-hosszú idő után, végre eljött ez a perc is..." - mondaná Sidious, de most én modom. A szeparatisták teljes mértékben győzelmet arattak a Köztársaság felett, ami szerintem mérföldkő a TCW-ben. Láthattunk már eddig is kisebb szepi-győzelmeket, de ilyen mértékűt mint ez, még soha: Elpusztult egy kisebb köztársasági flotta, több ezer katonával és egy minden bizonnyal zseniális admirálissal a fedélzeten. Meghalt egy kiváló Jedi-mester a bolygó felszínén, akinek ez a kevés szerepe is elég volt ahhoz, hogy maradandó emlék legyen sokak emlékezetében és igazán szerethető, hősies karakterré váljon. Keeli százados úgyszintén. Szakadár kézre került egy a Köztársaság számára kulcsfontosságú bolygó. Ezeket egybe vetve, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ilyen mértékű szeparatista győzelmet még nem láthattunk. Visszatérve a karakterekre, kezdeném Ima-Gun Di-al, aki sokkal karizmatikusabb, bölcsebb szereplővé vált, mint azt előzetesen vártam. Egy remek, ám de öngyilkos terv kiagyalója, melynek révén megmentett egy egész népcsoportot a haláltól. Ez az önzetlenség és hősiesség az önfeláldozásában teljesedett ki, amely a legjobb mellékszereplők közé emelte a szememben. Valószínűleg tudta, hogy halál vár rá - ahogy Keeli is - mégis kirohant és valóban "emlékezetessé tették a végüket". Már-már a 66-os parancs áldozatainak halálával vetekedő jelentet láthattunk, nagyon bejött, nálam az epizód csúcspontja volt. Reméltem, hogy Sindula Ryloth-trilógia-beli felindultságára a Jedikkel és a Köztársasággal szemben magyarázatot kapunk, de számomra ez nem derült ki. Nem várhatja el, hogy egy bolygóra csoportosuljon a Köztársaság haderejének nagy része, hiszen ők nem bolygó- hanem galaxisméretű háborút vívnak, a többi köztársaságbeli világon pedig ugyanúgy számítanak támogatásra, mint a Ryloth-iak. Ahhoz, hogy nekik segíthessenek, máshonnan kellett volna erőket elvonni, ami pedig nyilván az ezt érintő népnek/népeknek nem tetszett volna. Ahogy Di is mondta, "háborúban sajnos az ígéretek könnyen reménnyé válhatnak". Ez így is van, ezt pedig Sindula nem volt képes megérteni. A Jedik iránt érzett haragja pedig még érthetetlenebb számomra. Mi többet akarhat annál, mint hogy egy Jedi és osztaga a vérét áldozza a népéért? Abszolút nem tudom megérteni a gondolkodás módját, talán velem van a baj. Megértem, hogy rosszul esik neki, hogy a Köztársaság nem küldött erősítést, de ez koránt sem akarat kérdése a háborúban. Megtették, amit tudtak, élelmet és gyógyszereket küldtek a twi'lekeknek, ennél többet nem tudtak tenni az adott pillanatban. Szerencsére a twi'lekek többsége ezt így látja. Erről jut eszembe egy amatőr kérdés: a twi'lek-et "tvájlek"-nek vagy "tvilek"-nek kell ejteni? Eddig az előbbit használták a sorozatban és használtam én is, ebben a részben viszont az utóbbit alkalmazták.
Visszatérve az epizódra, remekül megoldották az Ambush és a Ryloth-trilógia összekovácsolását, így egyáltalán nem zavar, hogy megint egy előzmény-epizódot láthattunk. Ezen felül, segít elhelyezni néhány epizódot az idővonalban, úgyhogy ez egy újabb jó pont.
A csata jelenetek látványosak voltak, Ryloth-ot jó volt újra látni, remek helyszín. Az aláfestő zenék közül a Di halála alatt felcsendülőt emelném ki, nagyon eltalálták, illett a Jedi hősies haláltusájához.

10/6

The Clone Wars, 3x02 (ARC Troopers) - Epizódértékelés

Minden túlzás nélkül mondhatom, hihetetlenül jó rész volt, amelynek minden pillanatát élveztem. A nyugodtabb hangvételű nyitány után, azoknak is kedveztek, akik az akció megszállottai, így szépen kiegészíti egymást a két rész.

Remekül bemutatták, hogy milyen sokat jelent a klónoknak Kamino, ahol a világra jöttek. Itt megint előtérbe kerül a számomra már eddig is egyértelmű mondani való, miszerint a klónok bár harcra lettek "programozva", nem érzelemmentes, gépies katonák, ahogy a kaminóiak és minden bizonnyal a szakadárok tekintenek rájuk, hiszen akkor nem védenék ilyen elszántan Kaminót, csupán egy csata lenne számukra a többi közül. Rex megnyilvánulása is találó volt az elején. Echo, Fives és 99 találkozása megindító volt, főleg amikor az öreg megtudta, hogy Heavy feláldozta az életét a testvéreiért. Tetszett Tipoca Citiy védelme, így kiteljesedett az előző epizódban látott csapatmunka, összetartás és hősiesség hármasa. Ahogy a kis kadétok, 99, Ecko, Fives, Rex illetve Cody összefogtak. 99 ezúttal is rengeteg segítséget nyújtott a társainak, a halála pedig az epizód legdrámaibb pontja volt, amit az aláfestő zene is kiválóan éreztetett. Az pedig nem kis dicsőség, hogy a saját hazáját és saját testvéreit védelmezve halt meg.
A nyitó űrcsata amilyen rövid volt, legalább annyira látványos. Gondolok itt az ARC-170-esek, Y-szárnyúak, Torrent-vadászok és persze Anakin Delta-7-esének impozáns támadására Grievous maréknyi flottája ellen. A kameramozgás is telitalálat volt ebben a jelenetben. Grievous terve sem volt minden napi és nem vagyok benne biztos, hogy ha nincs ott Obi-Wan, akkor is rájönnek, hogy a vízbe zúduló törmelékek jelentik a kulcsot. A víz alatt összeszerelt polip-szerű támadóhajók ötlete is bejött, akár csak Grievous "landolása" az óceánba. Az viszont nem tiszta, hogy Ventress miként jutott le a bolygóra, hiszen az epizód elején már a víz alól lép kapcsolatba Grievous-el, tehát nem jöhetett a törmelékekkel. Ha pedig a köztársasági blokád valóban olyan erős, ahogy Lama Su állította, nem tudom elképzelni, hogy észrevétlenül átjuthatott volna. Obi-Wan megint alakított, a víz alatti jelenete abszolút rendben volt. Ismét megtudtunk valamit: a fénykard működik a víz alatt. Eleinte cáfoltam ezt, mert az EP1-ben volt egy kivágott jelenet, ahol Obi-Wan fegyvere zárlatos lett a nabooi mocsárban, de közben rájöttem, hogy nem véletlenül vágták ki azt a részt. Másrészt ennyi erővel, az eső is hazavágná a fénykardot, amit többek között az EP2 is remekül megcáfolt. Az Aqua-droidok ötlete tetszett, bár gyanúsan sok Super Battle Droid vonással rendelkeztek. Viszont kaptam egy nagyon rövid víz alatti csatát, amit már az 1. évad óta hiányoltam. A darabokra törő klón-tartályok talán az epizód egyik leglátványosabb jelenetére sikeredett, ahol nem kevés még meg sem "született" klón veszthette életét. A "Polipok" partraszállása is remek látványelem volt, akár csak az előrenyomuló Aqua-dridok támadása.
Ventress és Grievous első találkozása hatalmas volt, tetszett a nő stílusa. Ventress is egy remek karakter, igazán teret kaphatna a kibontakozásra, ahogy ebben a részben is láttuk, mert 46-ból 4 rész minden, csak nem sok. Remek volt, ahogy lekezelte a fölényeskedni próbáló Grievous-t, viszont a kivégzett klónnal való csókos jelenetért kár, igazán bent maradhatott volna. A szeparatistáknak vajon miért kellett nekik Jango DNS-e?
Shaak Ti ezúttal sem kapott jelentős szerepet, de az a kevés itt is rendben volt. Anakin és Ventress párbaja érett már, miután a Hidden Enemy-ben jóformán semmit sem láttunk. Obi-Wan és Grievous ezúttal sem kerülték egymást, ami azért nem zavaró, mert ezáltal sokkal jobban átjön az EP3-ból, hogy ők ketten mekkora riválisok, hányszor próbálták már megölni a másikat. Ezzel szemben, Filoni-ék ügyesen megoldják, hogy Grievous és Anakin még csak ne is lássák egymást a Láthatatlan Kéz előtt, Obi-Wannal való való találkozása viszont nem szeg semmilyen szabályt. Azon nagyot néztem, hogy a lezuhanó Polip egyik karja majdnem agyon vágta Vantress-t, mert nem kellett hozzá sok. Az viszont megint csak remek jelenet lett, amikor Anakin és a klónok visszaszerzik a DNS-t és lefegyverezik Ventress-t, aki szokásához híven, elmenekül Grievous golyójával. Nem bánom, hogy megint a Köztársaság nyert, Kaminón ennek így kellett lennie, viszont a jövőben kaphatnánk egy-két szeparatista győzelmet is, csak hogy tudjuk, milyen is az. Mindent egybe vetve, erre az epizódra sem lehet panaszom, az első résszel együtt pedig bátran kijelenthetem, hogy remekül rajtolt a 3. évad és a folytatás sikerében sem kételkedem.

10/9

The Clone Wars, 3x01 (Clone Cadets) - Epizódértékelés

Végre nekem is sikerült eljutnom odáig, hogy megnéztem az epizódot. Remek kezdés volt, a 2. évad kitűnő befejezése után, az új évadra egy szintén kiváló nyitányt kaptunk. A kirakós egy újabb darabkája került helyre a klónok élete kapcsán, ami remek húzás volt a szememben, mivel ez a sorozat éppen az ilyen, a filmekben kiaknázatlan lehetőségekhez kapott teret a kibontakozásra. Ilyen a kevésbé ismert Jedik bemutatása, a klónok életének mindennapjaiba való betekintés, a politikai háttér közelebb hozása, új fajok, járművek stb. megismerése.
Jobban megismerhettük a Rookies-beli Dominó-osztag tagjait, még közelebb hozva őket a nézőkhöz ezáltal. Bár minden eddigi klón-központú rész legfőbb mondani valója ez volt, ebből az epizódból is kiválóan leszűrődött, hogy bár egy az arcuk, a vérük és a szívük, mindannyian másképp gondolkodnak, eltérő a jellemük. A forrófejű Heavy, csak a saját feje után megy, jobb szereti egyedül intézni a dolgokat, nem képes csapatban játszani. Ecko minden áron az adott parancsra fókuszál, nem képes reagálni, stratégiát váltani a váratlan események bekövetkeztekor. Aztán az epizód végére, a csapat tagjai természetesen felül kerekednek a hibáikon, képesek lesznek együtt működni és a feladatra koncentrálni. Egyáltalán nem gondolom klisének a történetet, hiszen remekül cáfolja Lama Su és még jobban alá támasztja Shaak Ti szavait, miszerint a klónok nem "sorozattermékek", sokkal inkább külön-külön gondolkodó élőlények, akik bár a harctérre lettek "gyártva", vannak érzéseik és ha kell, komoly jellemváltozáson képesek keresztül menni.
99 érdekes karakterre sikerült, színesebbé tette az epizódot. Abszolút átérezhető volt számomra a helyzete, ezért is csodálatra méltó, hogy egy ilyen testben is képes volt igaz katona maradni, aki szereti a testvéreit. Nem volt szívderítő momentum, amikor Bric azt ecsetelte, hogy "a Dominósok mehetnek takarítónak, mert csak arra jók"... meg volt egy olyan mondata is, hogy "még a nyomorult 99-nek is több esze van nálatok." 99 arckifejezése pedig sok mindent elárult ekkor. Nagyon szomorú, ha valakit a külseje vagy a fogyatékossága alapján ítélnek meg, ezért is volt remek az egész epizód, ahogy bemutatta 99 és az egészséges testvérei közötti köteléket, hogy klónok nem nézték le őt, hiszen tanácsaival és a barátsága által, legalább olyan értékes tagja a csapatnak, mint a többiek.
Shaak Ti felbukkanása igencsak érett már, hiszen az egyik kedvenc Jedi-mesteremről van szó. Elképesztő nyugalmat áraszt az egész nő, nem beszélve a szemet gyönyörködtető kecsességéről és persze bölcs szavairól. Apropó, csak nekem tűnt úgy, vagy tényleg lila szeme van? Egyébként, ahhoz képest, hogy 37-40 éves, nem néz ki rosszul. Hatalmas volt "A Jedik nem aggodalmaskodnak, Lama Su." c. mondata és akkor is csak egyet tudtam érteni vele, amikor Bric-et támogatta az elkobzott szigonyok esetében. Bár erős a gyanúm, hogy csak Cut Up-al akart kicseszni, Bric a legjobbat hozta ki az osztagból, akarva, akaratlanul, ez számomra nem derült ki. Hiszen a "gyomron ütős" jelenetnél egyértelműen kijelentette, hogy amíg ő él, Cut Up-ból nem lesz katona. Talán fontosabb volt számára ezen ígéretének betartása, mint a pénz, nem tudtam megítélni a valós szándékait. Maga Bric karaktere egyébként jó volt, tipikus, hirtelen haragú, ám céltudatos és eltökélt fejvadász. Bár én inkább zsoldosnak nevezném őt, elvégre nem azért fizetik, hogy gyilkoljon. El-les karaktere már egyáltalán nem emlékeztetett egy fejvadász jellemére, annyira lelkiismeretesnek és jó szándékúnak tűnt, hogy nem tudom elképzelni róla, hogy hideg vérrel gyilkoljon. Bár az sem kizárt, hogy a pénz megszerzése érdekében akarta a legjobbat kihozni a Dominósokból, nem pedig azért, mert annyira nemes lelkű. Inkább ez utóbbi magyarázat tűnik logikusnak, ha valóban egy fejvadászról van szó, de ki tudja...
Kamino szerepeltetésének is örülök, mert remek, látványban gazdag helyszín. A kadétok fekhelye kicsit emlékeztetett az Avatáros hibernáció-kamrákra, de lehet, hogy csak véletlen egybe esés. Az biztos, ha rémálomból riadnak fel a kadétok, nem lehet túl kellemes az ébredés. Pozitívum, hogy ezzel a helyszínnel, valamint a szintén látványos és ötletes kiképzőpályával is gazdagabb lett Kamino világa, még valóságosabbá téve a már eleve részletesen kidolgozott bolygót. Ötletes és költségkímélő megoldás a Köztársaság részéről, hogy a csatamezőkön elhullott droidoknak még hasznát tudják venni.
A zene is teljesen rendben volt, a legjobb dallam, a Dominósok harmadik próbálkozásakor volt hallható.
Összességében tetszett a nyitó rész, remélem hasonlóan kellemes élmények fognak érni az egész évad során!

10/8

The Clone Wars, 2x22 (Lethal Trackdown) - Epizódértékelés

Magam sem tudom, hogy tudtam idáig halogatni ezt az epizódot, egyszerűen kiemelkedően remek volt, méltó évadzárás, amely kerekké egészíti az évadot. A rész megnézése után, azonnal tudtam, hogy ennek kötelezően a 6 legjobb 2. évados TCW rész között a helye. Talán még a Grievous Intrigue - The Deserter páros színvonalát is felülmúlja nálam, melyek ezidáig a kedvenceim voltak az évadból.Na de térjünk rá a részre... nem titkoltan pozitívum számomra Anakin háttérbe szorulása, amit fokoz Ahsoka és egy másik remek karakter, Plo Koon felbukkanása. Az ez által már eleve adott jó alaphangulatot még tovább tetézte a jó történetvezetés, a szimpatikusabbnál szimpatikusabb karakterek szerepeltetése, a csodálatos, részletesen kidolgozott és nem utolsó sorban ötletgazdag helyszínek, valamint háttérben megbúvó tartalmi mondanivalók és utalások, nem utolsó sorban pedig az ezt aláfestő zenei témák. Anakin mellett nem egyszer szidtam Coruscant gyakori mutogatását, de ezúttal ez is kedvemre való volt. 4 mozifilmben és számos TCW részben teret kapott már a bolygó a kibontakozásra, ezért is megdöbbentő, hogy még mindig nem ismerjük Coruscant való arcát, csupán a felszínének egy részét. Az is biztos, hogy az ebben a részben látott "alvilág" nem az az alvilág, ahol a hontalanok, gyilkosok és egyéb förtelmes létformák rejtőznek a civilizáció elöl, a bolygó legmélyebb, sötét bugyraiban. Ezt tanúsította a vámkapu, a dokkok, illetve klubok és kocsmák tucatjai, melyek azért némi nemű kultúráról tanúskodtak. Ahsoka és Plo leereszkedése a bolygó mélyebb részeibe nagyon hangulatos jelenet volt, Ahsoka ámuldozása pedig legalább annyira aranyos. Nagyon bejött a Plo-val alkotott párosuk, mely tipikusan "az ellentétek kiegészítik egymást" esete volt.

Plo higgadtsága a szorult helyzetekben figyelemre méltó, melyet nem ártana kicsi 'sokának elsajátítania, mert tény: valóban nagyon forrófejű padawan... hamarabb nyúl a kardjáért, semmint hogy más, békésebb megoldást keressen. Ennél tisztábban nem is látszódhatna "Anakin nevelése". A szórakozóhely, amelyre beléptek szintén újat mutatott abból a szempontból, hogy nem a jól megszokott kocsma jellege volt, sokkal inkább egy diszkó szerű, modernebb környezet, amit a SW-idegen zene is tanúsított. Ennek ellenére ebben a formában emészthető volt a zene.

Ismét szemet szúrt a többszörös utalás a régi filmekre, ami remek kapcsolódási pont a 2 trilógia között, ezáltal sokkal jobban egésszé válik az egész saga. Csupán kis apróságok, mégis nagyon fontosak és rengeteget tudnak javítani egy rész színvonalán. Legalábbis az én szememben. "A naiv és forrófejű ifjú bajba kerül egy szórakozóhelyen, ám az idősebb, nyugalmat sugárzó, bölcs mestere rendet tesz és megmenti." - nem ismerős a jelenet? A "fizetek nektek egy italt" c. mondat is találó volt, illetve csakugyan remek, a már említett utalások tucatjai közül. Ami még megfogott ebben a jelenetben, az Ahsoka igyekezete, amint próbált megfelelni Plo-nak, illetve, hogy hallhattuk, ahogy Ő hall.
Na de térjünk rá Hondo-ra és a fejvadászokra. Hondo annyira karizmatikus és remekül megalkotott karakter, hogy nála sem gondolkoztam sokat a "6 legjobb mellékszereplő" kategóriába való kerülésén.


Maga a megjelenése, a stílusa, ahogy beszél alapból kúl karakterré teszik. Aurra, a másik fele... nagyon bírom. Hihetetlenül karakán jelleme van, nem tétovázik, tudja mit akar és ha kell, mindent megtesz annak elérése érdekében. A Hondóval való csókján mosolyogtam, mert pont az járt az eszemben, hogy mennyi hasonlóság van közöttük, mennyire összeillenek. Egyébként Hondo megjegyzése is érdekes volt, Bobára nézve: "Ugye nem tőlem van?" - kérdezi ezt egy ember gyerek láttán. Csak nem gondolta, hogy egy weequay és egy ember hibrid "fajtiszta" embert képes nemzeni? Bár ki tudja, mik a biológiai szabályok a SW-galaxisban. Ennek kapcsán talán többet is meg tudtunk Aurra és Hondo intim életéről, mint kellett volna, minden esetre abszolút jó húzás. Mint írtam, egymásnak valók. Szintén tetszett, ahogy Aurra lelőtte Castas-t, Hondo pedig lazán reagált.
Nagyon bírom ezt a két figurát. Aztán itt van Boba, de akár csak az R2 Come Home-ban, itt sem igazán főszereplőként tevékenykedik. Sokan kritizálták őt egyéb oldalakon amiatt, mert nem lőtte tarkón Ponds-t, hanem tétovázott. Szerintük nem ez várható a Galaxis legveszedelmesebb fejvadászától. De kérdem én, mit várnak egy 11 éves sráctól, aki még közel sem az a valaki, akivé később fog válni és csupán Windu halála lebeg a szeme előtt. Ahhoz, hogy hidegvérrel lelőjön egy ártatlan embert, tökéletesen érzelemmentesnek kellene lennie, (lásd: Aurra) ennek ellenére ő csak Windu halálát akarja. Itt érvényesül a nyitó idézet, hogy "a bosszúddal bevallod, hogy fájdalmat érzel". Vagyis Boba nem érzelemmentes, ennél fogva nem fog ártatlanokat gyilkolászni. Egyébként későbbi énjének kialakulásában - apja halála után - talán az ebben a részben történtek is kulcsfontosságúak: Aurra magára hagyja, Windu életben marad, őt pedig bebörtönzik. Ezek annyira megtörhetik lelkileg, hogy az egész világot megutálva teljes hátralévő életét annak szenteli, hogy mások végzetét beteljesítse. Mellesleg Aurra döntésében nagyban közre játszhatott az is, hogy látta, Boba nem elég rideg ahhoz, hogy közé tartozzon, viszont akkor eddig csak sajnálatból segítette őt, esetleg a Jangóval való viszonyára alapozva. A florrumi akció szintén nagyon tetszett, ahogy a higgadt Plo bölcsen megoldotta a szituációt és elfogta Bobát, majd próbálta jobb belátásra téríteni. Mondanom sem kell, hogy az itt felcsendülő Boba-téma is nagyon jó választás volt, érzékeltetve, hogy ismét egy fontos állomáshoz érkeztünk Boba életében. Az Ahsoka - Aurra üldözés szintén nagyszerű volt, tovább formálta a karakterek jellemét. A Slave I kizárt, hogy felrobbant, mindenesetre remek cliffhanger. Nyilván nem pusztult el 100%-ig, viszont tény, hogy csúnyán meg kellett rongálódnia. Az egyik szárnya leszakadt, az ablak kitört, majd belecsapódott a sziklafalba. Az ez utáni robbanás közel sem volt akkora mértékű, ami egy ilyen hajó pusztulásával járna. Mellesleg, még nem gyorsult fel annyira Aurra, hogy végzetes legyen az ütközet. Az biztos, hogy ugyanezt a hajót láttuk az EP5-ben, legfeljebb kicsit újjáépítve. Aurra már csak azért sem halhatott meg, mert szóba került volna. Ahsoka látta hova csapódott a Slave I, nyilván odaküldött egy csapatot, vagy maga ment oda ellenőrizni, ha viszont Aurra is ott lett volna, biztos vagyok benne, hogy Coruscant-on 3 fejvadászt vittek volna a hűvösre.
Aurrát nem szabad lenézni amiatt, hogy elkapta egy padawan, mert az a padawan többször is bizonyította, hogy nem véletlenül járja a Jedik útját, így méltó ellenfélként léphetett fel vele szemben.


Ahsoka pedig talán kivívott egy kis elismerést - azok körében is, akik kevésbé kedvelik - azáltal, hogy Anakin segítsége nélkül győzött le egy profi fejvadászt. Szerencsére Plo tanításából is maradt valami a lányban, ami talán később fontosabb szerepet kap.
A végén Windu kinyöghetett volna egy "sajnálom, kölyök" mondatot, vagy legalább egy "bocs"-t. Elismerem, hogy itt valóban rideg volt, de nem akart bosszút állni Bobán, ami nem csak azért lehet, mert Jedi és nem tehet ilyen, hanem azért is, mert átérezte a kölyök helyzetét. Viszont érdekes, hogy Boba és Bossk is börtönbe került, meglepődnék, ha huzamosabb ideig lennének bent.
Még szót ejtenék a látványvilágról, amely ismételten magával ragadott, minden egyes képkockáján. A Florrumi napfelkelte, a Mexikó hangulat a "kakasviadallal" együtt, a napsütötte levegőben látszódó apró kis porszemek és természetesen a coruscanti alvilág... kiválóan részletes kidolgozás, ami nagyon bejött. A zenét már említettem, remekül eltalált és a legjobbkor felcsendülő taktusok szólaltak meg, tovább építve az epizód kiváló jellegét. Negatívumot nem tudok mondani, engem ezzel a résszel egyszerűen megvettek kilóra. Csodálatos évadzáró volt, méltó búcsúzása 2. évadnak, mely megkoronázza az évad egyébként is remek színvonalát. Lehet, hogy később lesznek jobban tetsző részek, de jelenleg nálam ez a Numer 1 Episode!

10/10

The Clone Wars, 2x21 (R2 Come Home) - Epizódértékelés

Sikerült felirattal is megnéznem a 2. évad záró trilógiájának 2. részét, amelyben ezúttal is akadtak gyönyörű illetve kevésbé gyönyörű, vagy inkább logikátlan pillanatok. Szerencsére ez utóbbi nem nyomta rá annyira a bélyegét az epizódra, hogy ne tetsszen, ne adj Isten ne lehessen élvezni, ugyanakkor elmenni sem szeretnék mellettük úgy, hogy csak az epizódot dicsérem. Nem azért, mert szeretek belekötni mindenbe, egyszerűen csak az ilyen "vegyes" kritikákhoz szoktam hozzá, ahol leírok hideget, meleget. (már ahol van negatívum)

Az epizódra térve: lényegében tetszett, az alapsztori ellenére jobb rész lett, mint vártam, az előzményhez képest sokkal jobbnak találom a megvalósítását. Abból kiindulva, hogy a trilógia előtt Boba-beharangozó volt, gondoltam itt is ő lesz a központi karakter, ennek ellenére Artu parádézott szép számmal, ami látvány szempontjából sem volt utolsó.


Maga a látványvilág egyébként csodálatosan átjött (még a gagyi monitoron is) és megalapozta az epizód komor hangulatát, amely lényegében ismét Boba bosszújáról szólt. Szemet gyönyörködtető volt a Venator roncsa, (már ha lehet ilyet mondani egy roncsra) a romok között átszivárgó fény, a pattogó szikrák, a lángok és a füst. Szürkés, gyásszal teli hatást teremtett, amit tovább tetézett a gundarkok megjelenése és maga az egész Vanqor.
Artura visszatérve, tetszett Windu megjegyzése is az elején, hogy Anakin túlzásba viszi a droidja emberi tulajdonságokkal való felruházását, ami való igaz. De 7 film és 2 évad TCW után már mindent lehet állítani Artutól, csak azt nem, hogy egy hétköznapi asztromech droid. Hogy ellensúlyozzák a komor, borús hangulatot, remekül beépítették Artu Reszkessetek betörők-féle akciózásait a fejvadászok ellen, amit az aláfestő zene is remekül érzékeltetett.
Itt furcsa volt, hogy Aurra-éknak meg sem fordult a fejében, hogy a dobozok és egyéb alkatelemek nem maguktól potyognak "pont" rájuk, vagy hogy meg sem hallották a néhány méterre fütyürésző R2-t, míg Boba hangja a zárt acélajtón keresztül is visszhangzott rendesen, de ez csak szőrszálhasogatás.Boba terve, tehát hogy az apja sisakjába rejti a bombát, kiiktatva ezzel Windut, alapjáraton nem volt rossz, de kérdés, hogy Boba honnan tudta olyan biztosan, hogy épp Mace teszi tiszteletét a túlélők kutatásakor? Hülyeségnek tartom, Windu tettét is, azaz hogy nem a bombát taszította el vagy húzta ki Anakin kezéből, hanem őt húzta magához. Talán az adrenalin vagy a pillanatnyi stressz blokkolta le ennyire, de ezzel nem csak hogy nem mentette meg társát, hanem magát is a romok alá temette. További negatívum ennek kapcsán, hogy a sisak kb. 1/3-a megmaradt a robbanás után, azt pedig erősen kétlem, hogy a mandalore vas ilyen strapabíró volna. A sisak megsemmisülése, pontosabban hasznavehetetlenné válása igazolja, hogy Boba az eredeti trilógiában nem az apja sisakját viseli, amit korábban én is felvetettem, a színe kapcsán. A felrobbanó sisak pedig biztosan Jangóé volt, egyrészt a már említett horpadás, másrészt pedig a tény miatt, hogy valószínűleg Geonosis óta magánál tartotta az apjáét, így logikátlan lett volna egy másikban elrejtenie a robbanószert. Nem mellesleg jelképes hatása is lehetett, amit szintén írtatok már, ha jól emlékszem.
Artu aranyos volt, amikor a kis szúróeszközeivel, illetve üzemanyagával próbálta védeni R8-at, majd saját magát. A vadászgépes trükk szintén jó volt, még ha egy csipetnyit abszurd is. Anakin vadásza (bár ezúttal nem önhibájából) természetesen megint megsemmisült. Talán ez az ára annak, ha valaki kitűnő pilóta.
Anakin-Windu kapcsolatát ismét érdekesen alakították. Valahogy az az érzésem támad a párbeszédeik hallatán, hogy az EP3 után járunk. (ami persze hülyeség lenne) Az EP3-ban sokkal ridegebb volt a kettejük közti viszony, Windu még ki is hangsúlyozta Yodának és Obi-Wannak, hogy nem bízik Anakinban. Hogy ezt csak a Palpatine-hoz fűződő viszonyára, vagy a jellemére értette, az nem világos. Ha csak Palpatine miatt, akkor egy fokkal érthetőbb a dolog. Csakugyan a jobb viszonyukat támasztja alá a megszólítások sorozata: Windu mester helyett Mace, Skywalker helyett Anakin. Az utóbbi néhány közös küldetésük során (Malastare, coruscanti Zillo-hajsza, kadétok eligazítása, túlélők keresése) érezni lehetett, hogy közelebb kerülnek egymáshoz, megbíznak egymásban és lassacskán barátokként tekintenek egymásra. Az EP3 tükrében fájó belegondolni, hogy mi lesz ebből a viszonyból.
A fejvadászok közül egyértelműen Aurra Sing a favorit, még talán még úgy is, ha Bane-t is beleszámoljuk.


Aurra karakterében van valami extra vadság, vérbeli fejvadászhoz illő kegyetlenség, és nem utolsó sorban hűség - jelen esetben Boba iránt -, ami egyedivé teszi. Persze a felsorolt tulajdonságok többnyire Bane-re is gazak, ennek ellenére számomra jelen esetben Aurra a Number 1 fejvadász - mondom ezt úgy, hogy még nem láttam az utolsó részben nyújtott produkcióját. Bejön, maga az alapgondolat is, hogy nem csak egy férfi lehet kemény vagy "kúl" fejvadász. Jó pont, ahogy vigyáz Bobára (megvédi Castas-tól) ugyanakkor, nem fogja a kezét, ahogy egy 10 éves gyereknek egyébként szokták normális esetben. (nem foglalkozott vele túl sokat, hogy majdnem agyon vágta egy lezuhanó fémlap) A többi fejvadász már kevésbé nyújtott maradandó élményt, Castas végignyafogta mind a 22 percet, Bossk pedig 1 mondatot ha szólt és sziszegett kettőt.
Ami még remekül érződött az epizódból, az az EP2-féle Slave-I-es üldözés a Delta-7-es után. Úgy látszik nem kell Erőérzékenynek lenni ahhoz, hogy ilyen szépen kikerüljünk egy heves lézeresőt, csupán egy ilyen egyedi asztro droidnak. Erről jut eszembe Anakin újabb tehetsége is, azaz hogy le tudja fordítani Artu elektronikus füttyeit. Artu betoppanása a kommközpontba, majd harca a másik asztrodroiddal a konzolhoz való hozzájutásért csakugyan humoros jelenetsor volt. Még ha csak néhány pillanatig is, de feltűnt Ahsoka és Plo Koon, ami megnyugtató annak fényében, hogy hátra van még egy rész és van egy sejtésem velük kapcsolatban a promók alapján.


A mentőakció részemről rendben volt, nem gondolom elkapkodottnak, ahogy maga az egész rész is teljesen rendben volt, az apró, de bosszantó hibák ellenére. Remélem az utolsó részben sem fogok csalatkozni, akkor pedig elmondhatom, hogy egy hihetetlenül eseménydús és ötlet teli évadon vagyunk túl.

10/8

The Clone Wars, 2x20 (Death Trap) - Epizódértékelés

A lassan csordogáló események ellenére abszolút élvezhető kis rész volt, felvezetésnek bőven megfelelt. Miután Boba az egyik kedvenc mellékkarakterem a Star Wars-ban, így kicsit túlzott elvárásokkal ültem le a rész elé és ha első nézésre nem is, másodikra már annál inkább megfogott.Tetszik, hogy bár vannak hasonló felépítésű epizódok, vagy ilyen-olyan filmekből átemelt elemek, mégis mindig tud valami újat, felejthetetlent nyújtani ez a sorozat. És ezt nem elfogultságból mondom, hanem konkrét tényként. Legalábbis nem emlékszem még egy olyan részre, sem mozifilmre, amiből megismerhetjük a Kaminoról már kikerült újonc kadétok gyakorlatait és felkészítését a háborúra.


Vagy hogy kicsit többet megtudhattunk, a Venatorok technikai részéről és hasonló apróságok. Számomra legalábbis újdonság volt ez a kis adalékinformáció. Még ha a helyszín nem is, a céllövőgyakorlat és a kérdezz-felelek érdekes újdonság volt. Az eddigi klón-centrikus epizódok kitűntek a többi közül, akárcsak a mostani rész. Bár a 2. évadra szerintem minden igaz, csak az egyhangúság és az ötlettelenség nem.

Az alapsztori is jó volt, Boba bosszúhadjáratát továbbra sem tudom elítélni, még ha nem is értek vele 100%-ig egyet... de ezt már egy másik topicban kifejtettem. Magát a karaktert is eltalálták, abból a szempontból, hogy nem egy kíméletlen gyilkológép (mint pl. Aurra vagy Ventress) de nem is az a naiv srác, mint anno Anakin volt nem sokkal fiatalabb korában. Az Anakin-Boba párhuzamra később még visszatérek. Szimpatikus volt, hogy "csak" Mace-el akart végezni "Lucky", az úgymond ártatlanokat kívülállóként tekintette az ő kis vendettájában. A Windu lakoszályánál felszerelt kis mozgásérzéskelős detonátor ügyes, jól bevált fejvadászcsapda volt, de valljuk be, elég ciki halál lett volna egy Windu kaliberű Jedi-mesternek. Nyilván tudjuk, mi lesz ennek a hajszának a végkifejlete, ennek ellenére érdekes nézni egy alig több, mint 10 éves kis srác merénylet kísérleteit a Jedi Tanács egyik legrátermettebb mesterével szemben. Valóban furcsa, hogy Windu sem a veszélyt nem érezte meg (egy Jeditől ez azért kissé indokolatlan) sem a srácból áradó hihetetlen dühöt, melyet a tekintete remekül tükrözött. Az egyik kedvenc jelenetem, Windu és Boba rövid szóváltása, majd az azt követő pillanatok... Boba undorral és dühvel teli válasza a mesternek, majd Windu féloldalas visszatekintése az elhaladó Boba után. A korához képest rendkívül találékony a srác, nem csoda, hogy belőle lesz a Galaxis egyik leghírhedtebb fejvadásza. Tapasztalat terén is magasan a vele "egykorú" (azaz fele olyan idős) kadétok felett áll... gondolok itt elsősorban a célzóképességére, a technikai ismeretire vagy a fegyverek ismeretségére a reaktornál. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan juttatta fel a hajóra a robbanószert Boba, legalábbis komolyabb óvintézkedéseket várnék egy Jedi-cirkálótól, de persze két profi fejvadásszal a háttérben nem tartom kivitelezhetetlennek. A reaktorrobbantós jelenet nekem sem jött be túlságosan. Következetlenség, hogy egy ilyen jellegű hajón egy-két lövés jóformán az egész cirkálót hazavágja. Egy véletlen baleset ennyi erővel végzetes is lehet.


Tetszett, hogy a reaktornál lévő klónt nem ölte meg és az is jól átgondolt volt, hogy egy 11 éves srác nem terít le egy ütéssel egy huszonéves, jó kondiban lévő férfit. Bár a klón mozdulatain még a harmadik ütés után is inkább csak a döbbenet volt látható. A robbanást szerintem túlélte a klón, elvégre nem a közvetlen közelében történt a robbanás, valamint a páncél is rendelkezik némi elnyelő képességgel, úgyhogy én arra tippelek, hogy túlélte. Ráadásul nem sokkal a robbanás után kifutott egy klón a reaktorházból, aki nem lehetett más.
Különösen jó volt, részemről megalapozta a hangulatot a számos klasszikus trilógiára való utalás... Ilyen az "Egy magam is szembeszállnék az egész Birodalommal/Szakadárokkal" c. mondat, a kadétokat fuvarozó hajó dokkolása a Kitartásra (először Kirajzásnak olvastam), a Falcon-féle lövészberendezés, a vezérlőpanelek szétlövése Bobától vagy a kábítófegyver bevetése. Ráadásul ha jól tudom, ezek személyesen Lucas ötletei voltak.
Már említettétek az Anakin-Boba párhuzamot, ami nekem is feltűnt, bár csak a másodszori nézésnél. Konkrétan mindkét ember az úgymond jó oldalról indul és az ellenkezőn köt ki. Bár Boba Jango nevelése, mégis látszik, hogy nem egy terminátor (tehát alapvetően nem rossz ember), de ha kell, nem szarozik. Ez Anakinra is vonatkozik, akár a buckalakók lemészárlásánál, akár Merrick kivégzésénél, akár Dooku lenyakazásánál. Mindkettejüknél egy szeretett ember, egy hozzátartozó a mozgatórugó, bár nem ugyanolyan megvilágításból. Anakin anyját megölik a thuskenek, az bosszút áll rajtuk... Boba apját megöli Windu, az bosszút áll(na) rajta. Szintén érdekes, hogy mindketten sorozatos döntések folyamán válnak azzá, amivé a klasszikus trilógiában láthattuk, nem pedig egyetlen esemény vagy választás során. Boba magára hagyja társait a kabinban (vagyis halálra ítéli őket), Anakin végez korábbi társaival a templomban. Ezzel elindulnak egy ösvényen, amit jól tudunk hova vezet, de már nincs visszaút. Mindkettejük sorsában közrejátszik egy "hatalmasabb" illető, aki Anakin esetében Palpatine, Boba esetében pedig Aurra. Szerintem érdekes párhuzam, még ha nem is az a "szájbarágós" fajta.


A részre visszatérve, nem tudom, Anakin mit keresett már megint itt? Annyira érdektelenné fog válni egy idő után, mint Coruscant. Körülbelül annyi értelme volt a jelenlétének, mint a Malastare-on. Egy ekkora háborúban nem hiszem, hogy olyan sokan vannak a Jedik, hogy közölük egyből kettő (ráadásul két igencsak profi) is elugorjon "vakációzni". Persze ők is emberek, szóval nem tilos az ilyesmi. De ennyire azért nem szegényes a Jedik repertoárja.


Egyébként Anakin közbevágása az eligazításnál jó jelenet volt, Windu nem véletlenül rázta a fejét. Gondolom nem akart nyilvános "balhét" a kadétok előtt, Anakin pedig egyébként sem az ő padawanja (volt), hogy fegylmezze. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha igen...
Eddig nem szoktam, de amit még kiemelnék, az az aláfestő zene, ami ennyire még talán sosem volt eltalálva a TCW-ben. A fontosabb (legalábbis Boba szemszögéből) momentumoknál felcsendült a hangulathoz illő zene, amit jó volt hallani, úgyhogy sokat dobott az epizódon.
Nekem sem lesz a kedvenc részem, de egyáltalán nem azért mert rossz epizód volt, egyszerűen csak magasra tették a mércét a készítők, ami biztos vagyok lesz még sokkal magasabb is!

10/7

The Clone Wars, 2x19 (The Zillo Beast Strikes Back) - Epizódértékelés

Kellemesen csalódtam az epizódban, persze akadtak nem tetsző elemek is... de én már csak ilyen kekeckedő vagyok. Nálam egyáltalán nem jött át a sokat emlegetett Godzilla-feeling sőt, sokkal inkább a King Kong alapszituációját idézte fel ez a rész, leginkább Zillo felhőkarcolóra való felmászása, illetve az egész "fenevad" ártatlannak való szemléltetése miatt. Ezekkel együtt nem érzem zavarónak az "ötletátemelés" gondolatát. Egy ilyen sorozatnál természetes, ha innen-onnan elcsípnek alapszitukat, esetleg teljes jeleneteket, én legalábbis sokkal jobban örülök ennek, mintha a klónok és a droidsereg irtását látnám 22 részen keresztül. Maga az epizód sokkal jobban tetszett az előzőnél, ami nagyon meglepett annak fényében, hogy ismét Coruscant-on játszódott az egész történet, így nem vártam egy úttörő epizódot. Mégis azt kaptam. Az egész rész rendkívül elgondolkodtató húrokat penget, engem legalábbis megérintett, ami ezidáig egy epizóddal sem fordult elő ilyen mértékben. Már jó ideje fut a TCW, de Palpatine-t ennyire aljasnak és gonosznak még nemigen láthattuk.


Az egy dolog, hogy olykor-olykor manipulált a Szenátusban vagy ahol épp kedve támadt a háttérben, de nyíltan kiadni a parancsot egy ártatlan élőlény elpusztítására az egyik leggerinctelenebb, legszívtelenebb dolog a világon. A nyitó idézettel pedig maximálisan egyet értek, talán a legsokatmondóbb mondat az egész TCW-ben. Ezek után pedig Palpatine titulálja állatnak és fenevadnak Zillot? Az is szomorú, hogy Anakin szerint Palpatine érvei jók...a sz*rt jók! A frontokon sorra esnek el a klónok és a páncél védelmében kevesebb lenne az áldozat. Ezt aláírom. De maga a háború is Palpatine műve (bár ezt rajta kívül csak Dooku tudja) úgyhogy miatta hal meg számtalan klón. Ezek után van pofája azzal érvelni, hogy egy állat életének kioltása semmi a klónok életéért cserébe. A saját hataloméhsége miatt pusztul el megannyi klón és szerinte természetes, hogy egy általa "csak egy állat"-nak vélt, kihalófélben lévő lény is elpusztuljon. Másrészt nem hiszem el, hogy még a Jedik is ennyire naivak...


...tulajdonképpen ez még a Köztársaság, vagy már a Galaktikus Birodalom? Mert Palpatine parancsolgatása, önkényes döntéshozatalai és értelmes létformák belevonása a háborúba ez utóbbira enged következtetni. Tudtommal a demokrácia nagy vonalakban az, amikor a köztársaság tagjai (szenátorok, képviselők, stb.) KÖZÖSEN hoznak döntéseket, nem csupán egyetlen személy. Ellenben egy birodalomban pontosan így zajlik a "kormányzás". Windu és Padmé próbáltak tenni ez ügyben, különösképp Windu volt nagyon szimpatikus minkét részben, mind a Zillo, mind a Palpatine-hoz való hozzáállása miatt. A rész elején Mace nézése a kajánul vigyorgó Palpa...khmm...Sidious-ra, sokat sejtető volt.


Valóban érezni lehet, hogy nem járunk már olyan messze az EP3-tól. Anakin a kacellár tenyeréből eszik, a nem korrupt szenátorok és a Jedik pedig tehetetlenek Palpatine egyre növekvő befolyásával szemben.
Zillo mindvégig szerethető maradt, annak ellenére, hogy végzett egy kis városképformálást Coruscanton. Azok után, ami történt vele, még aránylag szelíd is volt és csak Palpira pályázott.


Értelmes lény, talán még érti is a közös nyelvet, azt viszont kétlem, hogy "csak úgy" tudta, merre keresse az öreget. Amikor Zillo kitört a fogságból, Palpi pedig a vetítőn dumált, látható volt a kancellár mögött a Szenátus épülete. Lefényképezte az agyában a képet, felmászott a felhőkarcolóra, utána pedig nem volt nehéz dolga, hogy megtalálja az öreget. Miután kimenekültek a vészfolyosón Palpatine-ék, tovább tetézte az aljasságát, amikor a testőre feláldozta magát érte.
Palpatine és a doktor viszonya érdekes volt és valóban nagyon jellemző "ránk" is. Az alkalmazott megteszi amit a főnöke kér, még akkor is, ha egyáltalán nem ért egyet vele. Nem nézem le emiatt a dokit, hiszen ő is sajnálta Zillot és minden tőle telhetőt meg tett, hogy megmentse. Egyébként is mit tehetne egy "mezei" tudós a Köztársaság főkancellárával szemben? Nem sokat...
Yoda és Aayla akciózása jó volt, a feltűnésük szempontjából, de ez inkább amolyan "ők is itt vannak" felbukkanás volt, semmint komolyabb szerep. Azt már fel sem merem vetni, merre járhatott Ahsoka? Anakin természetesen szerepelt, bár itt egy fokkal indokoltabb volt, mint az előző epizódban. Aaylát szó szerint jó volt látni, de sajnos elég értelmetlen szerepet kapott. Akár csak C-3PO. Artu megint bevetette a nevetséges fuvarozó képességét, de szerencsére kiderült, hogy neki is vannak korlátai és 2 személyt már nem bír el. Yoda akciózása is jó volt, de ha gyorsabb egy fiatal twi'lek csajnál, minek neki sétapálca?
Nem szoktak zavarni az ilyenek, de a löveghajók kék lézerei eléggé illúziórombolók voltak. Anakin rögtönzése jó volt, még akkor is, ha nem a legépeszűbb ötlet, amit Obi-Wan és Mace párbeszéde is alátámasztott.
Zillo halála...


...őszintén sajnáltam a lényt, szomorú jelenetsor volt, a háttérzenének köszönhetően kellően megindító is. A végén Palpatine önelégült arckifejezése pedig fokozta a helyzetet. Talán mindvégig klónoztatni akarta Zillot? Gondolom nem véletlenül épp Coruscant lett a kiszemelt helyszín, ahol megtalálhatóak a szükséges berendezések. Jó lenne, ha később lenne még némi infó arról, hogy végül mire jutott a doki és mihez kezdett Palpatine.
Összességében elégedett vagyok ezzel az epizóddal, ha kicsit jobban odafigyelnek a készítők és egy-két dolgot másként csinálnak, talán az egyik kedvencemmé válna ez a rész.

10/9

The Clone Wars, 2x18 (Zillo Beast) - Epizódértékelés

Várakozásaimnak eleget téve nem kellett csalódnom az epizódban. Mindazonáltal volt benne egy-két számomra nem tetsző dolog, amit ki fogok fejteni, de persze ízlés kérdése ez is.
A nyitó jelenetsorra nem nagyon lehet panasz látvány szempontjából. Végre felbukkantak az ARC-170-esek is, amik az Y-szárnyúakkal karöltve, a gigászi droid sereg felé repülve félelmetesen hasonlítottak az első Halálcsillag ellen repülő X-szárnyúakhoz.


Egyébként maga a csata is egy furcsa geonosis-yavin párosítás volt. A felszínen a temérdek roham- és szuper harcidroidok, a pók- valamint rákdroidok és a tankok sokasága lenyűgöző látvány volt, még SD minőségben is. De a köztársaságiaknak sem kellett szégyenkezniük az SPHA-T-kkel vagy az AT-TE-kkel. A látvány kihangsúlyozza amit a narrátor is mond a bevezetőben, vagyis hogy itt bizony egy elég kemény csata dúl, amiből mi sajnos megint csak csipetnyit láthattunk. Maga a harc viszont nem igazán volt logikus. Hiszen ha Palpatine már elrendelte a bomba ledobását, minek indultak el a klónok is? Bőven elég lett volna, ha a levegőből ledobják a cuccot és a droid hadsereg máris kampeca. Annyira nem tartóztatták fel a szepiket, hogy életbevágó legyen az osztagok frontvonalra küldése, de látvány szempontjából nem volt utolsó.Hatalmas pozitívum, hogy végre felbukkant egy új helyszín, a Malastare bolygó és jobban megismerhettük a dugokat is. Örülök, hogy újabb eszközökkel bővül az SW palettája, kezdve a markoló- és katapult-gépezetekkel (amikkel Zillo-t bombázták) és a lőfegyverek helyett lévő 'botokkal'. Bár ezek a pálcák felettébb hasonlítottak a Magna Guard-ok elektropálcáira. Urus dózse tipikus sunyi karakter volt, csodálom, hogy nem a szeparatistákkal kötött alkut. Megfelelő ellen szolgálat fejében (pl. olcsóbb üzemanyag) nem hinném, hogy rabszolga lett volna a fajából.


Mace feltűnése is üdítő volt, de Anakin helyett szívesebben láttam volna az oldalán Fistót, vagy ha már egy remek vadászpilóta kell, akkor Plo Koon-t. Így felmerül a kérdés, hogy hol van Ahsoka? Megint elhagyta a fénykardját? Vagy őt kéne sűrűbben szerepeltetni, vagy Anakint mellőzni (én annak örülnék, ha mindkettő megtörténne), mert így kezd olyan érzésem lenni, hogy az egész háború Anakin körül forog.
Zillo ötletében nem találtam semmi kivetni valót, sőt mivel én Godzillát sem igazán ismerem, fel sem tűnt volna az esetleges "koppintás", ha nem említik. Ami viszont nem jött be, az a kinézetének bizonyos részletei.


Nem túl életszerű, (még az SW-ben sem) hogy egy ekkora lény súlyát elbírják azok a nyegle lábak. Én sokkal vastagabbra, izmosabbra csináltam volna őket az animátorok helyében. A hátából kinőtt harmadik kar még oké lett volna, ha nem légycsapóban végződő ujjai lettek volna. Elég groteszk látványt nyújtottak. Ami még nem jött be, viszont jót röhögtem rajta, az Anakin csimpaszkodása a kis asztromech droidjába. Artu rakétai nagyon modernek lehetnek, ha ekkora teljesítményre képesek. Nem elég, hogy a több tucat fémalkatrésszel és számítógépekkel, miegymással telezsúfolt droidot a levegőbe bírják emeli, még egy cirka 70 kilós embert is könnyedén elbírnak.
Windu jelleme kivételesen tetszett, miután nagyon szimpatikus módon kiállt Zillo mellett és kihangsúlyozta, hogy egy ártatlan életformának sokkal inkább a megmentésére, mintsem elpusztítására kell törekedni.


A kedvenc jelenetem, a kráterbe lemászó Winduék alatt megmozduló talaj volt. Remekül lépett a színre Zillo és a már említett hátrányai ellenére is összességében örülök, hogy láthattuk. A címmel ellentétben egy pillanatig sem tudtam rá fenevadként tekinteni, hiszen, mint minden normális élőlény, ő is csupán önvédelemből, ösztönszerűen cselekedett. Biztos vagyok benne, ha a dugok nem ingerlik, akkor békén hagyta volna a népüket. Szerencsére a humorról sem felejtkeztek meg a készítők, ami fontos, hogy ne váljon dúl "depissé" az epizód.
Szóval a kisebb negatívumok ellenére lényegében jó epizód volt, újabb bolygóval, fegyverekkel, eszközökkel és fajokkal színesebbé téve a sorozatot, ezzel együtt az egész SW-Univerzumot.

10/8