The Clone Wars, 2x22 (Lethal Trackdown) - Epizódértékelés

Magam sem tudom, hogy tudtam idáig halogatni ezt az epizódot, egyszerűen kiemelkedően remek volt, méltó évadzárás, amely kerekké egészíti az évadot. A rész megnézése után, azonnal tudtam, hogy ennek kötelezően a 6 legjobb 2. évados TCW rész között a helye. Talán még a Grievous Intrigue - The Deserter páros színvonalát is felülmúlja nálam, melyek ezidáig a kedvenceim voltak az évadból.Na de térjünk rá a részre... nem titkoltan pozitívum számomra Anakin háttérbe szorulása, amit fokoz Ahsoka és egy másik remek karakter, Plo Koon felbukkanása. Az ez által már eleve adott jó alaphangulatot még tovább tetézte a jó történetvezetés, a szimpatikusabbnál szimpatikusabb karakterek szerepeltetése, a csodálatos, részletesen kidolgozott és nem utolsó sorban ötletgazdag helyszínek, valamint háttérben megbúvó tartalmi mondanivalók és utalások, nem utolsó sorban pedig az ezt aláfestő zenei témák. Anakin mellett nem egyszer szidtam Coruscant gyakori mutogatását, de ezúttal ez is kedvemre való volt. 4 mozifilmben és számos TCW részben teret kapott már a bolygó a kibontakozásra, ezért is megdöbbentő, hogy még mindig nem ismerjük Coruscant való arcát, csupán a felszínének egy részét. Az is biztos, hogy az ebben a részben látott "alvilág" nem az az alvilág, ahol a hontalanok, gyilkosok és egyéb förtelmes létformák rejtőznek a civilizáció elöl, a bolygó legmélyebb, sötét bugyraiban. Ezt tanúsította a vámkapu, a dokkok, illetve klubok és kocsmák tucatjai, melyek azért némi nemű kultúráról tanúskodtak. Ahsoka és Plo leereszkedése a bolygó mélyebb részeibe nagyon hangulatos jelenet volt, Ahsoka ámuldozása pedig legalább annyira aranyos. Nagyon bejött a Plo-val alkotott párosuk, mely tipikusan "az ellentétek kiegészítik egymást" esete volt.

Plo higgadtsága a szorult helyzetekben figyelemre méltó, melyet nem ártana kicsi 'sokának elsajátítania, mert tény: valóban nagyon forrófejű padawan... hamarabb nyúl a kardjáért, semmint hogy más, békésebb megoldást keressen. Ennél tisztábban nem is látszódhatna "Anakin nevelése". A szórakozóhely, amelyre beléptek szintén újat mutatott abból a szempontból, hogy nem a jól megszokott kocsma jellege volt, sokkal inkább egy diszkó szerű, modernebb környezet, amit a SW-idegen zene is tanúsított. Ennek ellenére ebben a formában emészthető volt a zene.

Ismét szemet szúrt a többszörös utalás a régi filmekre, ami remek kapcsolódási pont a 2 trilógia között, ezáltal sokkal jobban egésszé válik az egész saga. Csupán kis apróságok, mégis nagyon fontosak és rengeteget tudnak javítani egy rész színvonalán. Legalábbis az én szememben. "A naiv és forrófejű ifjú bajba kerül egy szórakozóhelyen, ám az idősebb, nyugalmat sugárzó, bölcs mestere rendet tesz és megmenti." - nem ismerős a jelenet? A "fizetek nektek egy italt" c. mondat is találó volt, illetve csakugyan remek, a már említett utalások tucatjai közül. Ami még megfogott ebben a jelenetben, az Ahsoka igyekezete, amint próbált megfelelni Plo-nak, illetve, hogy hallhattuk, ahogy Ő hall.
Na de térjünk rá Hondo-ra és a fejvadászokra. Hondo annyira karizmatikus és remekül megalkotott karakter, hogy nála sem gondolkoztam sokat a "6 legjobb mellékszereplő" kategóriába való kerülésén.


Maga a megjelenése, a stílusa, ahogy beszél alapból kúl karakterré teszik. Aurra, a másik fele... nagyon bírom. Hihetetlenül karakán jelleme van, nem tétovázik, tudja mit akar és ha kell, mindent megtesz annak elérése érdekében. A Hondóval való csókján mosolyogtam, mert pont az járt az eszemben, hogy mennyi hasonlóság van közöttük, mennyire összeillenek. Egyébként Hondo megjegyzése is érdekes volt, Bobára nézve: "Ugye nem tőlem van?" - kérdezi ezt egy ember gyerek láttán. Csak nem gondolta, hogy egy weequay és egy ember hibrid "fajtiszta" embert képes nemzeni? Bár ki tudja, mik a biológiai szabályok a SW-galaxisban. Ennek kapcsán talán többet is meg tudtunk Aurra és Hondo intim életéről, mint kellett volna, minden esetre abszolút jó húzás. Mint írtam, egymásnak valók. Szintén tetszett, ahogy Aurra lelőtte Castas-t, Hondo pedig lazán reagált.
Nagyon bírom ezt a két figurát. Aztán itt van Boba, de akár csak az R2 Come Home-ban, itt sem igazán főszereplőként tevékenykedik. Sokan kritizálták őt egyéb oldalakon amiatt, mert nem lőtte tarkón Ponds-t, hanem tétovázott. Szerintük nem ez várható a Galaxis legveszedelmesebb fejvadászától. De kérdem én, mit várnak egy 11 éves sráctól, aki még közel sem az a valaki, akivé később fog válni és csupán Windu halála lebeg a szeme előtt. Ahhoz, hogy hidegvérrel lelőjön egy ártatlan embert, tökéletesen érzelemmentesnek kellene lennie, (lásd: Aurra) ennek ellenére ő csak Windu halálát akarja. Itt érvényesül a nyitó idézet, hogy "a bosszúddal bevallod, hogy fájdalmat érzel". Vagyis Boba nem érzelemmentes, ennél fogva nem fog ártatlanokat gyilkolászni. Egyébként későbbi énjének kialakulásában - apja halála után - talán az ebben a részben történtek is kulcsfontosságúak: Aurra magára hagyja, Windu életben marad, őt pedig bebörtönzik. Ezek annyira megtörhetik lelkileg, hogy az egész világot megutálva teljes hátralévő életét annak szenteli, hogy mások végzetét beteljesítse. Mellesleg Aurra döntésében nagyban közre játszhatott az is, hogy látta, Boba nem elég rideg ahhoz, hogy közé tartozzon, viszont akkor eddig csak sajnálatból segítette őt, esetleg a Jangóval való viszonyára alapozva. A florrumi akció szintén nagyon tetszett, ahogy a higgadt Plo bölcsen megoldotta a szituációt és elfogta Bobát, majd próbálta jobb belátásra téríteni. Mondanom sem kell, hogy az itt felcsendülő Boba-téma is nagyon jó választás volt, érzékeltetve, hogy ismét egy fontos állomáshoz érkeztünk Boba életében. Az Ahsoka - Aurra üldözés szintén nagyszerű volt, tovább formálta a karakterek jellemét. A Slave I kizárt, hogy felrobbant, mindenesetre remek cliffhanger. Nyilván nem pusztult el 100%-ig, viszont tény, hogy csúnyán meg kellett rongálódnia. Az egyik szárnya leszakadt, az ablak kitört, majd belecsapódott a sziklafalba. Az ez utáni robbanás közel sem volt akkora mértékű, ami egy ilyen hajó pusztulásával járna. Mellesleg, még nem gyorsult fel annyira Aurra, hogy végzetes legyen az ütközet. Az biztos, hogy ugyanezt a hajót láttuk az EP5-ben, legfeljebb kicsit újjáépítve. Aurra már csak azért sem halhatott meg, mert szóba került volna. Ahsoka látta hova csapódott a Slave I, nyilván odaküldött egy csapatot, vagy maga ment oda ellenőrizni, ha viszont Aurra is ott lett volna, biztos vagyok benne, hogy Coruscant-on 3 fejvadászt vittek volna a hűvösre.
Aurrát nem szabad lenézni amiatt, hogy elkapta egy padawan, mert az a padawan többször is bizonyította, hogy nem véletlenül járja a Jedik útját, így méltó ellenfélként léphetett fel vele szemben.


Ahsoka pedig talán kivívott egy kis elismerést - azok körében is, akik kevésbé kedvelik - azáltal, hogy Anakin segítsége nélkül győzött le egy profi fejvadászt. Szerencsére Plo tanításából is maradt valami a lányban, ami talán később fontosabb szerepet kap.
A végén Windu kinyöghetett volna egy "sajnálom, kölyök" mondatot, vagy legalább egy "bocs"-t. Elismerem, hogy itt valóban rideg volt, de nem akart bosszút állni Bobán, ami nem csak azért lehet, mert Jedi és nem tehet ilyen, hanem azért is, mert átérezte a kölyök helyzetét. Viszont érdekes, hogy Boba és Bossk is börtönbe került, meglepődnék, ha huzamosabb ideig lennének bent.
Még szót ejtenék a látványvilágról, amely ismételten magával ragadott, minden egyes képkockáján. A Florrumi napfelkelte, a Mexikó hangulat a "kakasviadallal" együtt, a napsütötte levegőben látszódó apró kis porszemek és természetesen a coruscanti alvilág... kiválóan részletes kidolgozás, ami nagyon bejött. A zenét már említettem, remekül eltalált és a legjobbkor felcsendülő taktusok szólaltak meg, tovább építve az epizód kiváló jellegét. Negatívumot nem tudok mondani, engem ezzel a résszel egyszerűen megvettek kilóra. Csodálatos évadzáró volt, méltó búcsúzása 2. évadnak, mely megkoronázza az évad egyébként is remek színvonalát. Lehet, hogy később lesznek jobban tetsző részek, de jelenleg nálam ez a Numer 1 Episode!

10/10