The Clone Wars, 3x08 (Evil Plans) - Epizódértékelés

Nem igazán tetszett ez a rész, pedig voltak jó pillanatai és meg volt benne a potenciál. Threepio és Artu párosa jó volt, ahogy a számos utalás a klasszikus trilógiára is. Szintén pozitívum, hogy ismét bepillanthattunk kicsit a kulisszák mögé és megtudhattuk, hogyan is zajlik Padmé egy átlagos napja, vagy mi történik Anakinnal, amikor épp nincs a frontvonalon.
Coruscant látványos volt, mint mindig, bár már halálosan unom ezt a bolygót, mindig szívesen térek vissza ide, mivel hihetetlen módon újra és újra képesek újat mutatni, ami az egyik nagy előnye ennek a helynek. Ilyen újdonság a droid-karbantartó szalon, ami nagyon jó ötlet volt, tetszett a koncepció és maga a megvalósítás. De ilyen újdonság még a piac, melyek eddig nem tűntek fel, így örülök, hogy tovább bővült a bolygó amúgy is széles tárháza ezen helyszínekkel.
Maga a sztori alapvetően nem volt rossz, de nálam ez a droid-kínzás rányomta a bélyegét az egész epizódra. Már az egyik előzetes videó megnézése után kifejtettem, hogy sajnos ez nálam nem egy megemészthető dolog. Ha egy droid betér egy útszéli karbantartó szalonba és "örül", hogy újjá varázsolva jöhet ki abszolút a helyén van, mert nem úgy örül, mint egy érző lény, csupán neki sem mindegy, hogy rozsdás ízületekkel vagy elromlott áramkörökkel funkcionál, így természetes, hogy egyfajta "örömet" próbál kifejezni, de mivel gép, szó szerint nem tud örülni. Ugyanez lenne a helyzet a fájdalommal is. Mert valóban: ez a droidoknál jelentheti a működésükért felelős program sérülésveszélyének felmérését. Ám semmi nem indokolja, hogy a droid "fájdalmában" kiabáljon, márpedig Threepio ezt teszi, elfelejtkezve arról, hogy ő bár nem mindennapi droid, az érző lény szintjétől igencsak messze áll. Arra akarok kilyukadni, hogy egy droid NEM ÉREZHET. Nem hogy fájdalmat, SEMMIT. Az teljesen más, amikor Threepio jajveszékel, aggodalmaskodik, vagy "örül, hogy működőképesnek láthatja Luke gazdát", elvégre neki köztudottan, legalábbis minden valószínűség szerint, ilyen a programozása. Ezért nem tetszett az EP6-ban, Jabba palotájában sem az a bizonyos jelenet. Artu kötődése Anakin felé, vagy bármely más droid kötődése egy érző lény felé, szintén más helyzet, mert ez a kötődés nem az a fajta "szeretet", amit élőlények éreznek egymás iránt, csupán programozás kérdése. Az nem kétséges, hogy valahol kell lennie a droidokban egyfajta "érzelmekért" felelős központnak, különben minden érzelemtől mentes, valóságos terminátorok lennének, de olyan érzések, amikről egy élőlénynél beszélünk nem lehetnek bennük. Azzal sem volt bajom, hogy Artu feláldozta magát, hogy Threepio-t ne szedjék darabokra (sőt ez kimondottan tetszett), holott ilyet sem csinálna egy érzelmek nélküli gép.
Az a lényeg, hogy más az egyfajta kötődés a droidoknál, mint a fájdalom következtében való kiabálás. Többek között ezért is tartom a mai napig hülyeségnek azt, amikor egy droidot felaprítanak, vagy lezuhan valahonnan, és kiabál mintha valóban fájna neki, hogy elpusztul. Persze ez csak az egyéni perspektívám, nem kell vele feltétlenül egyet érteni.
Visszatérve az epizódra, a droid-kínzáson kívül szintén nagy negatívum számomra Aurra Sing mellőzése. Remek alkalom lett volna bemutatni, hogy sikerült kijutnia a coruscanti fegyházból, kiválóan passzolt volna, a párhuzamosan zajló Bane vs. droidok jelenetekhez, arról nem is beszélve, hogy sokat dobott volna a rész hangulatán a puszta megjelenésével és talán az akció-rajongó fanok is kaptak volna egy-két jó jelenetet. Bane terve egyébként nem volt rossz, de nem tudom miből gondolta, hogy Threepio tud segíteni neki a Szenátus alaprajzának megszerzésében, elvégre ő Padmé személyes asszisztense, másodállásban protokoll-droid, tervrajzok közelébe sem kerül. Azért, mert jár-kel a Szenátus épületében, nem feltétlenül kell ismernie a tervrajzokat, Bane találhatott volna ideálisabb droidot is erre a célra. A memóriatörlés érdekes és logikus húzás volt, legalább kiderült, hogy lehetséges csak részlegesen eltávolítani az emlékeket, nem feltétlenül kell azok 100%-át törölni.
A Hutt Tanács csakugyan pozitívum, ahogy az is, hogy nem lettek sablonosak a modellek, egyfajta Jabba-klónok. Bár meglehetősen bizarr a külsejük, ez az egyediség kimondottan tetszett.
Mint írtam, voltak határozottan pozitív dolgok is az epizódban, ennek ellenére, nálam ez sajnos gyengére sikerült.

10/4

The Clone Wars, 3x07 (Assassin) - Epizódértékelés

Nagyon jó rész volt, egyértelműen a 3. évad eddigi legjobbja, ami méltó folytatása egyik kedvencem, a Lethal Trackdown-nak. Abszolút a helyén van minden ebben a 22 percben, a történeten keresztül a szereplőkön és a helyszíneken át, egész a zenéig és az animációig. Hiába, Katie Lucas már csak ilyen jó epizódokat tud írni, ami számomra nem is volt kétség a Jedi Crash és a Sphere of Influence után.
Érdekes, hogy mindhárom rész kimondottan Ahsoka-centrikus. Mégis, valahogy ennek a résznek volt a legmagávalragadóbb hangulata, minden téren.
Ahsoka fejlődését már nem lehet nem észre venni, semmilyen téren, itt egyértelműen van egy ív a sorozatban, ami könnyíti a kronológiai sorba rendezgetést, amely terén egyébként újabb útbaigazító ez a rész. Nem pusztán komolyabb, jóval kevésbé gyerekes, mint a mozifilmben és a sorozat elején, érezhetően érettebb, jobban tiszteli a mesterét, nem tagadja meg a Tanács utasítását, képes jó döntéseket hozni és hatékonyabban használni az érzékeit akár az éles szituációkban is, egyszóval, jó irányba halad. Maga a látomásos sztori remek ötlet volt, kiválóan érzékeltette mindazokat, amiket leírtam és bemutatta, hogy egy efféle vízió nem feltétlenül jelent rosszat (mint Anakin esetében), értelmezés kérdése az egész.
Satine után jó, hogy jobban megismerhettük Padmé Ahsokával való viszonyát is. A közös jeleneteik nagyon aranyosak voltak, gondolok itt a találkozásukkori ölelésre, vagy a hajón, a dejarik-partira és a közben zajló párbeszédre. Leginkább talán egy nővér-húg viszonyként jellemezhető kettejüké, remekül megértik egymást, számíthatnak a másikra és persze bíznak egymásban. A továbbiakban szerintem még mélyebb lesz ez a kapcsolat, miután Ahsoka egy rész során kétszer is megmentette Padmé életét, a figyelmeztetésekről nem is beszélve.A karaktereknél maradva, nagyszerű választás volt Aurra Sing, lassan Ahsoka nemezisévé válik. Aurra egyébként hozta a formáját az, hogy nem dőlt be Padmé dublőr-droidjának, nem volt nagy meglepetés, figyelembe véve a hírnevét. Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy Ziro mikor és hol bérelte fel Aurrát, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy besétált a coruscanti börtönbe. Ahsoka látomása alapján ő tette, de reményeim szerint a következő részekből mindez ki fog derülni.
Bail, Mon Mothma, Typho kapitány, Plo Koon és a többiek pedig mind olyan mellékszereplők, akiknek pusztán a jelenléte is színesebbé teszi az adott epizódot.
Alderaan felbukkanása a rész egyik legnagyobb pozitívuma, az EP3 végét leszámítva, eddig teljesen ismeretlen volt látvány szempontjából. Gyönyörű a látkép, tetszetős a táj, az épületek pedig pontosan azt a kultúrát és jómódot tanúsítják, melyekről az Alderaan olyan híres. A belső tereket is szépen kidolgozták, de Ahsoka és Padmé erkély jelenete is nagyon hangulatos volt látvány és persze tartalom szempontjából is. Bár ennyi idő alatt nem kapott túl nagy teret a kibontakozásra a bolygó, sokkal közelebb került a nézőkhöz (hozzám legalábbis biztosan), mint az eddigiek alapján, így kap némi hangsúlyt az EP4-ben lévő pusztulása, pedig az már eleve nem egy szívderítő jelenet.
Végre az is kiderült, hogy a Slave I egy csak súlyos károkat szenvedett, Aurrát pedig Hondo mentette meg, bár ezek eddig is gyaníthatóak voltak.
Padmé alderaani beszéde is remek lett, számos lényeges háttérinfó hangzott el, amik konkrétan nem derültek ki eddig. Az, hogy több, mint 100 Jedi vesztette életét a háborúban érdekes, mert ebből eddig nem sokat láthattunk. Az is elképzelhető, hogy Padmé a geonosisi veszteségekre gondolt, így már több értelmet nyerne a mondata. A háborús menekültek sorsáról is megtudhattunk egyet s mást, így az sem mondható a részre, hogy semmi köze a háborúhoz. Ahogy már korábban írtam, nem csak az akciódús, látványos ütközetekből áll egy háború, amit remekül megcáfol ez a rész is, miután nálam nem egy ilyen jellegű epizódot szárnyal túl az Assassin.Egyébként remekül ügyeltek az epizód egyensúlyára, mert kaptunk akciójeleneteket is, nem egyet, a politikai döntésekről is elhangzott egy s más, de persze a legfontosabb azt hiszem, mégis csak Ahsoka volt.
A zene szintén telitalálat volt mindvégig, remekül aláfestette a jelenetek hangulatát. Volt itt Leia-téma az EP4-ből, de nagyon gyengéden egy TCW-s Ahsoka-téma is felcsendült, miközben a lány Anakint kísérte a hajójához, szóval ezekért újabb piros pont a készítőknek.
Kíváncsi vagyok, hogy maradnak-e olyan részek a sorozatban, amik teljesen egyedülállóak, tehát nem duológia, nem trilógia, stb. Jelenleg a Senate Murders az egyetlen, ami megfelel ennek a kritériumnak, de a Pursuit of Peace leírása alapján ez is megcáfolódni látszik. (Onaconda Farr kapcsán)
Összességében tényleg remek rész volt, nálam mindenképp bekerült a TOP5-be, kíváncsian várom a folytatást.

10/10