The Clone Wars, 3x06 (The Academy) - Epizódértékelés

Jó rész volt, az évadból eddig ez jön be legjobban, az ARC Troopers után. Túl nagy elvárásaim nem voltak, kicsit dinamikusabb részre számítottam, mint az előző és ezt meg is kaptam.

Szépen viszik tovább a korrupció témáját, ráépítve az előző részbeli alapokra. Almec bűnössége meglepett, bár már a Mandalore Plot-ban gyanús volt a tekintete. Jó húzás volt, hiszen többek között ebből jön le igazán, hogy a korrupció már annyira megfertőzte Mandalore-t, hogy a bolygó második legtekintélyesebb emberéig is elér.
Satine terve jól átgondolt, de legalább annyira kockázatos. A Jedi Tanácstól kér segítséget, hogy felhívják a jövő generáció figyelmét a korrupció veszélyeire, mert ahogy Ahsoka is említette, időtálló változás csak belülről jöhet. Ennek hátulütője viszont, hogy Mandalore problémái nem fognak azonnal megoldódni sőt, ha tovább fajul a helyzet, az is bekövetkezhet, hogy egyáltalán nem lesz jövő generáció, csak egy végtelenül korrupt világ, ahová ezáltal újra előtérbe kerülne az ősi életmód és életfelfogás. Ezek után, a Death Watch újra, szinte gond nélkül gyökeret verhetne a bolygón, ami különösen nagy kár lenne Satine erőfeszítései után. Tehát bőven volt tétje Satine tervének, ennek ellenére végül jól sül el.
Visszatérve Almecre, hülyeség volt így lelepleznie magát, többet vártam volna valakitől, aki ennyi ideig sikeresen eltitkolta valódi kilétét. Mert ha nem csalja csapdába Ahsokát és a kadétokat, illetve ha nem fogja el Satine-t és öleti meg a testőreit, nagyobb esélye lett volna arra, hogy egy elterelés után, ismét "makulátlan" maradjon a neve és a háttérben folytathassa tovább a dolgait. Vagy ami még jobb lett volna, ha kapcsolatba lép a Death Watch-al, vagy a szeparatistákkal és máris tálalva van egy érdekes folytatás, ahol Vizsla újra bizonyíthatna. Többek között, ezért is remélem, hogy visszatérünk még Mandalore-ra. Egyrészt, a bolygó továbbra is gyönyörű, részletgazdagsága lassan Coruscant-éval vetekszik, másrészt Vizsla és a Death Watch bőven tartogat még lehetőségeket, amit remélem, hogy ki fognak aknázni a jövőben.
Visszakanyarodva erre az epizódra, külön öröm volt, hogy Ahsoka újra Anakin nélkül mutathatta meg a tudását, főleg a kadétokkal való párbeszédei tetszettek, valamint a korrupcióról szóló tanítása. Tetszik a megfontoltsága, hogy részről részre komolyabbá válik, de azért mégis megőriz valamit "régi" önmagából, a mesterével való szurkálódásokból. Jó, hogy őt küldték a kadétok tanítására, egy ideig legalább eleget tehetett a Jedi-mester megszólításnak, amit szerintem kifejezetten élvezett. A kadétok ötlete is tetszett, jó volt látni, hogy Mandalore-on még vannak, akik felvennék a harcot a korrupció ellen, vannak, akikre számíthat (legalábbis a jövőben) Satine és az is jó lett, ahogy az előző részben felvett szálon folytatták, vagyis hogy a gyerekeken keresztül mutatták be az események javát.
A végső leleplezés egy kicsit gyerekes lett: Almec embereit, akik a hercegnő jól képzett testőreivel is végeznek, leterít néhány kölyök. Ahsoka sikertelen elmetrükkje viszont jó volt, ennyit a sikerélményről.
Mint már írtam, a látvány abszolút rendben volt, az új helyszínek, főleg a börtön-részleg és az akadémia tetszettek, de Almec irodája se volt rossz, még akkor se, ha javarészt Satine trónterméről mintázták.
Az animáción is meglátszik a fejlődés, leginkább Ahsoka arcmimikájára gondolok, ebből a szempontból (is) talán ő a legsokrétűbb karakter a sorozatban.
A zenével sem volt gond, amit kiemelnék, az a mozifilmben is hallható Ahsoka téma volt, jó, hogy újra felhasználták.
Összességében, az apróbb hibák, vagy inkább nekem nem tetsző dolgok ellenére jó kis rész volt. Remélem tartogat még az évad hasonló, Ahsoka- ilettve egyéb karakter centrikus részeket, mert lehetőség van bennük bőven.

10/8

The Clone Wars, 3x05 (Corruption) - Epizódértékelés

Nem volt semmi gond ezzel a résszel, amiért fel kellene lázadniuk a rajongóknak. Tény, hogy valóban nem a 3. évad legizgalmasabbra sikerült epizódja, de az alaptémát figyelembe véve ezt nem is vártam el, amikor leültem a rész elé.
Becsülendő, hogy egy alapvetően gyerekeknek készült sorozatban, mernek foglalkozni ilyen komoly témával, mint a korrupció, még akkor is, ha kissé gyermetegre sikeredett ennek ábrázolása.
Hangulatos volt az egész rész az elejétől a végéig. Mandalore nagyon látványos, jó, hogy sokkal több helyszínt megismerhettünk a bolygón, mint anno a 2. évadban. Talán ez az első önálló TCW-helyszín, amit ennyire részletesen sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Padmé és Satine párosa remek ötlet volt, már a 2. évad óta vártam egy ilyen jellegű epizódot. Szintén pozitívum, hogy új fajjal gazdagodott az SW-univerzum, a moogan csempészek egyedi figurákra sikeredtek, nekem legelőször a fáraók jutottak eszembe róluk. A hajójuk már egyáltalán nem tetszett, bár az egyediséggel itt sem volt probléma.
Maga a sztori, tehát a gyermekmérgezés, illetve a moogan-ok lebuktatása nem volt túlzottan bonyolult, de 22 perc alatt itt sem vártam a legmagasabb körökig bonyolódó összeesküvést. Egy szimpla sztorival mutatták be, hogy Mandalore, főleg Satine mennyire nehezen viseli annak következményét, hogy semlegesek maradtak a háborúban. Ám az egyszerűségében rejlik a rész nagyszerűsége is, noha néhány csavart belefűzhettek volna még a történetbe, hogy jobban fenntartsák a feszültséget az egész rész alatt. Jó, hogy megtudhattuk, mi lett a következménye Satine és vele együtt Mandalore függetlenségének, bár az elgondolkodtató, hogy nem fizetnek-e sokkal nagyobb árat a függetlenségért, mint azért, ha csatlakoznának a Köztársasághoz? Szerintem mindenképpen mérlegelendő kérdés. Az sem kizárt, hogy változatlan maradna a helyzet, hiszen maga a Köztársaság is a velejéig korrupt (erre az időszakra legalábbis már biztosan azzá vált), de legalább a kereskedelemmel nem lennének gondok, ami jelenleg Mandalore legfőbb problémája, a korrupció után.
A Satine és Padmé vacsorája alatt zajló párbeszéd találó lett, remekül érzékelteti, Satine és népe nehéz helyzetét, illetve Padmé félelmét, hogy a Köztársaság is hasonló sorsa jut. Ennek ellenére, furcsa volt hallani, hogy Padmé sokszor irigyli Mandalore függetlenségét úgy a háborúban, mint a politikában. Furcsa, mert Padmé láthatja, mi a velejárója annak, ha egy nép, ha egy bolygó független marad.
Az epizód végi leleplezés hangulatos jelenet lett, Padmé nem félt bepiszkolni a kezét, amiben mellesleg jól állt az a sugárvető. Érthetetlen viszont, hogy Satine miért égettette le azt a raktárat, ahol a fertőzött teák voltak, elvégre bizonyítékként szolgálhattak volna? Habár, ha Mandalore a korrupció olyan szintjére jutott már, ahol a magasabb rangú személyek is korruptak, akkor tök mindegy.
Megemlíteném még Satine elkeseredettségét, ami szintén remekül bemutatja a helyzet súlyát. A hercegnő annyira elkeseredett, hogy Padmén és a testőrein kívül, jóformán senkiben sem bízik. Jó példa erre, amikor az epizód végén folyamatosan bizalmatlankodik a kapitánnyal, noha az előtte nem egyszer bebizonyította már, hogy nem korrupt, a tea-csempészéshez legalábbis semmi köze. Illetve a közismerten béke-bárti Satine már a zsarolás fegyveréhez kénytelen nyúlni tehetetlenségében.
Szóval voltak jó momentumai az epizódnak, de érezhetően nem az akcióra volt kihegyezve az egész, aminek én kimondottan örülök. Elvégre nem csak abból áll egy háború, hogy két szemben álló fél addig írtja a másikat, amíg nem arat végső győzelmet. Egy háborúban sokkal komolyabb dolgok is zajlanak a háttérben, amit az eddigi politikával foglalkozó részek remekül kifejtettek és ez jól van így. Ettől lesz sokrétű a sorozat, illetve az ilyen epizódoktól fognak fejlődni úgy a karakterek, mint maga a széria.

10/6

The Clone Wars, 3x04 (Sphere of Influence) - Epizódértékelés

Hangulatos rész volt, az előzőnél sokkal jobban bejött. A rengeteg utalás, a nagyszerű szereplők és maga a sztori mind remekre sikeredtek. Kíváncsi lettem volna, hogy pontosan mi volt az a veszélyes politikai játszma, amibe Pantora keveredett a Kereskedelmi Szövetséggel szemben, de nem hiszem, hogy erre később még választ kapunk.

Sajnálom, hogy Pantorát csak egy képkocka erejéig láthattuk, mert az alapján látványos helyszínnek tűnt, remélem később még nagyobb szerepet kap. Egyébként a bolygó neve (nyilván véletlenül) nagyon hasonlít egy másik filmben látott holdra, akár csak az őshonos lények, akik mindkét esetben kék bőrű, tetovált arcú humanoidok.
Tetszett az alapötlet, hogy a teljes Lucas család TCW-s alakot öltött. Lucas, vagyis Papanoida egyértelműen vitte a pálmát, de tőle nem is vártam mást. Határozott karakter, aki mindent megtesz a családjáért és a hazájáért, képes hidegfejjel gondolkodni a szorult helyzetekben és jó döntéseket hozni. Che Amanwe, Chi Eekway és Ion nem voltak túlzottan egyedi karakterek, de 22 perc alatt nem juthat mindenkire idő.
A túszejtés bátor húzás volt a szakadárok részéről, hiszen könnyen lebuktathatták volna a Kereskedelmi Szövetséget, bár sokak számára így is egyértelmű a Szenátusban, hogy ők bizony szeparatista kapcsolatokat ápolnak, közvetlen Dooku-val, ami nem csupán "üzleti". Bár lehet, hogy Dooku bízott Lott Dod képességiben, mert sokszor Palpatine-t megszégyenítő módon forgatja a szavakat és alakítja a dolgait.
Greedo felbukkanása jó kapocs az EP4-el, akár csak Mos Eisley és Jabba. A kocsma teljesen más volt, mint az EP4-ben látott kantina, amit egyáltalán nem tartok negatívumnak, elvégre nem csak 1 típusú kocsma létezhet Mos Eisley-ben.
Ahsoka feltűnése mindenképpen pozitívum, főleg miután jobban megismerhettük és kicsit több teret kapott a kibontakozásra, mint eddig. Kivétel talán a Lightsaber Lost és a Lethal Trackdown. Az elmetrükkös jelenet az egyik legjobb lett, ahhoz képest, hogy először próbálta ki élesben, nem csinálta rosszul. A Chuchi-val való párosa majdnem olyan jó volt, mint amit Barriss-el alkotott. Egyedül az asztal alatt bujkálós jelenetet éreztem kicsit hiteltelennek. Nem történetileg volt baj vele, hanem megvalósításilag...nem értem, hogy az asztal alól hogy tudtak észrevétlenül eltűnni úgy, hogy míg az egyik niemoidi lehajolt, a másik állva maradt, így észre vette volna, ha az asztal alól felbukkan valaki. Szintén remek kis momentum volt, amikor a magasba emelte, majd hosszú másodpercekig ott tartotta Chuchi-t. Szerintem nincs több 50 kilónál a szenátor, Ahsoka mégis feltűnően erőlködött, hogy a levegőben tartsa. Még hogy a nagyság nem számít. Persze egy padawantól nem is várom, hogy csillagrombolókat rántson le az égről, vagy egyéb "apró" tárgyakat.Bár Anakin nem szerepelt túl sokat, a coruscanti jelenetéből jól látszott, mennyire könnyed, baráti a kapcsolata tanítványával, aki sok dologban meglepően hasonlít rá. A nyomozós szál kicsit lassan indult be, ennek ellenére kellően feszültség teli, Papanoida állandóan sugárzó nyugalma ellenére. Divo hadnagy visszatérése nem volt rossz, bár a Senate Murders-beli alakítása után, nem néztem volna ki belőle, hogy egy szimpla vérnyom felett elsiklik. Elvileg még a Senate Murders előtt járunk, így ez betudható annak, hogy még kevésbé tapasztalt.
Papanoida és Ion tatooinei mentőakciója remek volt, a kocsmai lövöldözés igazi western hangulatot teremtett. Papanoida fegyverének hangja egyedire sikerült, nekem bejött.
Lott Dod Szenátus-beli szövege hatalmas volt, mint írtam, remekül keveri a lapokat. A történtek ellenére is képes jól kijönni a dolgokból és mártírnak beállítania magát, akinek még legyenek is hálásak, hogy visszaszolgáltatta a báró lányait. Vérbeli politikus. A zene is aránylag rendben volt, bár ezúttal nem mondanám kiemelkedőnek. Kíváncsian várom a folytatást.

10/7

The Clone Wars, 3x03 (Supply Lines) - Epizódértékelés

Hangulatos részre sikerült a Supply Lines, de az 1-2-t nem múlja felül, ugyanis akadtak nem tetsző elemek. Nem sokat foglalkoztak Toydaria részletesebb bemutatásával, pedig meg lehetett volna oldani. Láthattuk a Királyi Palotát, ami hozzáteszem ötletesre és egyedire sikeredett minden téren, illetve a külső helyszínek, platformok is látványos külsőt kaptak, viszont magából a bolygó felszínéből, a városokból, a különféle élőlényekből nem sokat láthattunk, pedig sokat dobtak volna Toydaria egyediségén és sokkal jobban "élt" volna maga a bolygó. A zöldes árnyalat, ami uralta a planétát, viszont bejött, akár csak a toydari kultúra és az egész faj, mely jócskán rácáfol az EP1-ben megismert kapzsi és önző toydarira. Jar Jar szerepeltetését viszont mellőzhették volna. Értem én, hogy próbálnak némi gyermeteg humort is csempészni a sorozatba, de ez csak akkor működik, ha ez a humor építő jellegű a sorozatra nézve. Nem hiszem, hogy a fiatalabb nézők különösebben poénosnak találják Jar Jar ökörködéseit, mert nyilván ők a célközönség e téren, de ne legyen igazam. Ritkán mondok ilyen a TCW-ben, de az a bizonyos asztali jelenet, Jar Jar baromkodásával nagyon gáz lett, nekem egyáltalán nem tetszett. Az EP1-ben, Jar Jar még egy kétbalkezes gungan volt, akit éppen emiatt száműztek Otoh Gunga-ból. Ennek ellenére, profi módon megtanult tányérokkal zsonglőrködni és társai. Meg valahogy az egész figyelem elterelés rém erőltetett lett, főleg annak fényében, hogy végül mégis lebuktak a szállító hajók.
Ennek ellensúlyozásaként viszont, sikerült pár olyan humorosra formált jelenetet összehozni, melyek javítottak az összképen. Organa és Lott Dod közjátéka a végén különösen tetszett, akár csak a sokat szidott asztali jelentnél az a momentum, amikor Jar Jar "mutatványa" után, a neimoidi önfeledten tapsolni kezdett, majd miután Lott Dod oda nézett, abba hagyta. Öröm volt újra látni Katuunko királyt, ezúttal hazai pályán, aki sokkal szimpatikusabb karakterré nőtt a szememben, mint annak idején, az Ambush-ban, noha ott sem lehetett rá egy rossz szavam. Abszolút segítő kész, megértő és képes jó döntéseket hozni, figyelembe véve, mi az ami az egész népére és nem csak magára nézve előnyös. Gondolom nem véletlenül került a trónra. Igazságos, de ugyanakkor határozott jelleme révén kitűnő vezetője a toydariknak, melyet az Ambush-ban hozott döntése még jobban alá támaszt.
Nem volt minden érthető Lott Doddal, a Kereskedelmi Szövetséggel, a szeparatistákkal és a Toydariával kapcsolatban... Ha Lott Dod állítása szerint, a Ker. Szöv.-nek semmi köze nincs a szakadárokhoz (ami nyilván nem így van), akkor hogy támadhatnák meg a szakadárok a Ker. Szöv. hajóival Toydariát? Akkor mégis kell lennie összefüggésnek közöttük. Ha pedig a Ker. Szöv. biztosítja a szeparatista hajók egy részét, nem lehetnének a Köztársaság tagjai.
A másik történetszál már jobban tetszett, amely nem csupán a mozgalmasabb cselekménynek volt köszönhető, a karakterek is sokat nyomtak a latban. Első sorban, Ima-Gun Di-ra és Keeli századosra gondolok, de sajnálom, hogy Dao admirális is csak nyúlfarknyi szerepet kapott. "Hosszú-hosszú idő után, végre eljött ez a perc is..." - mondaná Sidious, de most én modom. A szeparatisták teljes mértékben győzelmet arattak a Köztársaság felett, ami szerintem mérföldkő a TCW-ben. Láthattunk már eddig is kisebb szepi-győzelmeket, de ilyen mértékűt mint ez, még soha: Elpusztult egy kisebb köztársasági flotta, több ezer katonával és egy minden bizonnyal zseniális admirálissal a fedélzeten. Meghalt egy kiváló Jedi-mester a bolygó felszínén, akinek ez a kevés szerepe is elég volt ahhoz, hogy maradandó emlék legyen sokak emlékezetében és igazán szerethető, hősies karakterré váljon. Keeli százados úgyszintén. Szakadár kézre került egy a Köztársaság számára kulcsfontosságú bolygó. Ezeket egybe vetve, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ilyen mértékű szeparatista győzelmet még nem láthattunk. Visszatérve a karakterekre, kezdeném Ima-Gun Di-al, aki sokkal karizmatikusabb, bölcsebb szereplővé vált, mint azt előzetesen vártam. Egy remek, ám de öngyilkos terv kiagyalója, melynek révén megmentett egy egész népcsoportot a haláltól. Ez az önzetlenség és hősiesség az önfeláldozásában teljesedett ki, amely a legjobb mellékszereplők közé emelte a szememben. Valószínűleg tudta, hogy halál vár rá - ahogy Keeli is - mégis kirohant és valóban "emlékezetessé tették a végüket". Már-már a 66-os parancs áldozatainak halálával vetekedő jelentet láthattunk, nagyon bejött, nálam az epizód csúcspontja volt. Reméltem, hogy Sindula Ryloth-trilógia-beli felindultságára a Jedikkel és a Köztársasággal szemben magyarázatot kapunk, de számomra ez nem derült ki. Nem várhatja el, hogy egy bolygóra csoportosuljon a Köztársaság haderejének nagy része, hiszen ők nem bolygó- hanem galaxisméretű háborút vívnak, a többi köztársaságbeli világon pedig ugyanúgy számítanak támogatásra, mint a Ryloth-iak. Ahhoz, hogy nekik segíthessenek, máshonnan kellett volna erőket elvonni, ami pedig nyilván az ezt érintő népnek/népeknek nem tetszett volna. Ahogy Di is mondta, "háborúban sajnos az ígéretek könnyen reménnyé válhatnak". Ez így is van, ezt pedig Sindula nem volt képes megérteni. A Jedik iránt érzett haragja pedig még érthetetlenebb számomra. Mi többet akarhat annál, mint hogy egy Jedi és osztaga a vérét áldozza a népéért? Abszolút nem tudom megérteni a gondolkodás módját, talán velem van a baj. Megértem, hogy rosszul esik neki, hogy a Köztársaság nem küldött erősítést, de ez koránt sem akarat kérdése a háborúban. Megtették, amit tudtak, élelmet és gyógyszereket küldtek a twi'lekeknek, ennél többet nem tudtak tenni az adott pillanatban. Szerencsére a twi'lekek többsége ezt így látja. Erről jut eszembe egy amatőr kérdés: a twi'lek-et "tvájlek"-nek vagy "tvilek"-nek kell ejteni? Eddig az előbbit használták a sorozatban és használtam én is, ebben a részben viszont az utóbbit alkalmazták.
Visszatérve az epizódra, remekül megoldották az Ambush és a Ryloth-trilógia összekovácsolását, így egyáltalán nem zavar, hogy megint egy előzmény-epizódot láthattunk. Ezen felül, segít elhelyezni néhány epizódot az idővonalban, úgyhogy ez egy újabb jó pont.
A csata jelenetek látványosak voltak, Ryloth-ot jó volt újra látni, remek helyszín. Az aláfestő zenék közül a Di halála alatt felcsendülőt emelném ki, nagyon eltalálták, illett a Jedi hősies haláltusájához.

10/6