Nagyon jó rész volt, egyértelműen a 3. évad eddigi legjobbja, ami méltó folytatása egyik kedvencem, a Lethal Trackdown-nak. Abszolút a helyén van minden ebben a 22 percben, a történeten keresztül a szereplőkön és a helyszíneken át, egész a zenéig és az animációig. Hiába, Katie Lucas már csak ilyen jó epizódokat tud írni, ami számomra nem is volt kétség a Jedi Crash és a Sphere of Influence után.
Érdekes, hogy mindhárom rész kimondottan Ahsoka-centrikus. Mégis, valahogy ennek a résznek volt a legmagávalragadóbb hangulata, minden téren.
Ahsoka fejlődését már nem lehet nem észre venni, semmilyen téren, itt egyértelműen van egy ív a sorozatban, ami könnyíti a kronológiai sorba rendezgetést, amely terén egyébként újabb útbaigazító ez a rész.
Nem pusztán komolyabb, jóval kevésbé gyerekes, mint a mozifilmben és a sorozat elején, érezhetően érettebb, jobban tiszteli a mesterét, nem tagadja meg a Tanács utasítását, képes jó döntéseket hozni és hatékonyabban használni az érzékeit akár az éles szituációkban is, egyszóval, jó irányba halad. Maga a látomásos sztori remek ötlet volt, kiválóan érzékeltette mindazokat, amiket leírtam és bemutatta, hogy egy efféle vízió nem feltétlenül jelent rosszat (mint Anakin esetében), értelmezés kérdése az egész.
Satine után jó, hogy jobban megismerhettük Padmé Ahsokával való viszonyát is. A közös jeleneteik nagyon aranyosak voltak, gondolok itt a találkozásukkori ölelésre, vagy a hajón, a dejarik-partira és a közben zajló párbeszédre.
Leginkább talán egy nővér-húg viszonyként jellemezhető kettejüké, remekül megértik egymást, számíthatnak a másikra és persze bíznak egymásban. A továbbiakban szerintem még mélyebb lesz ez a kapcsolat, miután Ahsoka egy rész során kétszer is megmentette Padmé életét, a figyelmeztetésekről nem is beszélve.
A karaktereknél maradva, nagyszerű választás volt Aurra Sing, lassan Ahsoka nemezisévé válik. Aurra egyébként hozta a formáját az, hogy nem dőlt be Padmé dublőr-droidjának, nem volt nagy meglepetés, figyelembe véve a hírnevét. Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy Ziro mikor és hol bérelte fel Aurrát, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy besétált a coruscanti börtönbe. Ahsoka látomása alapján ő tette, de reményeim szerint a következő részekből mindez ki fog derülni.
Bail, Mon Mothma, Typho kapitány, Plo Koon és a többiek pedig mind olyan mellékszereplők, akiknek pusztán a jelenléte is színesebbé teszi az adott epizódot.
Alderaan felbukkanása a rész egyik legnagyobb pozitívuma, az EP3 végét leszámítva, eddig teljesen ismeretlen volt látvány szempontjából. Gyönyörű a látkép, tetszetős a táj, az épületek pedig pontosan azt a kultúrát és jómódot tanúsítják, melyekről az Alderaan olyan híres. A belső tereket is szépen kidolgozták, de Ahsoka és Padmé erkély jelenete is nagyon hangulatos volt látvány és persze tartalom szempontjából is. Bár ennyi idő alatt nem kapott túl nagy teret a kibontakozásra a bolygó, sokkal közelebb került a nézőkhöz (hozzám legalábbis biztosan), mint az eddigiek alapján, így kap némi hangsúlyt az EP4-ben lévő pusztulása, pedig az már eleve nem egy szívderítő jelenet.
Végre az is kiderült, hogy a Slave I egy csak súlyos károkat szenvedett, Aurrát pedig Hondo mentette meg, bár ezek eddig is gyaníthatóak voltak.
Padmé alderaani beszéde is remek lett, számos lényeges háttérinfó hangzott el, amik konkrétan nem derültek ki eddig. Az, hogy több, mint 100 Jedi vesztette életét a háborúban érdekes, mert ebből eddig nem sokat láthattunk. Az is elképzelhető, hogy Padmé a geonosisi veszteségekre gondolt, így már több értelmet nyerne a mondata. A háborús menekültek sorsáról is megtudhattunk egyet s mást, így az sem mondható a részre, hogy semmi köze a háborúhoz. Ahogy már korábban írtam, nem csak az akciódús, látványos ütközetekből áll egy háború, amit remekül megcáfol ez a rész is, miután nálam nem egy ilyen jellegű epizódot szárnyal túl az Assassin.
Egyébként remekül ügyeltek az epizód egyensúlyára, mert kaptunk akciójeleneteket is, nem egyet, a politikai döntésekről is elhangzott egy s más, de persze a legfontosabb azt hiszem, mégis csak Ahsoka volt.
A zene szintén telitalálat volt mindvégig, remekül aláfestette a jelenetek hangulatát. Volt itt Leia-téma az EP4-ből, de nagyon gyengéden egy TCW-s Ahsoka-téma is felcsendült, miközben a lány Anakint kísérte a hajójához, szóval ezekért újabb piros pont a készítőknek.
Kíváncsi vagyok, hogy maradnak-e olyan részek a sorozatban, amik teljesen egyedülállóak, tehát nem duológia, nem trilógia, stb. Jelenleg a Senate Murders az egyetlen, ami megfelel ennek a kritériumnak, de a Pursuit of Peace leírása alapján ez is megcáfolódni látszik. (Onaconda Farr kapcsán)
Összességében tényleg remek rész volt, nálam mindenképp bekerült a TOP5-be, kíváncsian várom a folytatást.
10/10
Érdekes, hogy mindhárom rész kimondottan Ahsoka-centrikus. Mégis, valahogy ennek a résznek volt a legmagávalragadóbb hangulata, minden téren.
Ahsoka fejlődését már nem lehet nem észre venni, semmilyen téren, itt egyértelműen van egy ív a sorozatban, ami könnyíti a kronológiai sorba rendezgetést, amely terén egyébként újabb útbaigazító ez a rész.
Nem pusztán komolyabb, jóval kevésbé gyerekes, mint a mozifilmben és a sorozat elején, érezhetően érettebb, jobban tiszteli a mesterét, nem tagadja meg a Tanács utasítását, képes jó döntéseket hozni és hatékonyabban használni az érzékeit akár az éles szituációkban is, egyszóval, jó irányba halad. Maga a látomásos sztori remek ötlet volt, kiválóan érzékeltette mindazokat, amiket leírtam és bemutatta, hogy egy efféle vízió nem feltétlenül jelent rosszat (mint Anakin esetében), értelmezés kérdése az egész.Satine után jó, hogy jobban megismerhettük Padmé Ahsokával való viszonyát is. A közös jeleneteik nagyon aranyosak voltak, gondolok itt a találkozásukkori ölelésre, vagy a hajón, a dejarik-partira és a közben zajló párbeszédre.
Leginkább talán egy nővér-húg viszonyként jellemezhető kettejüké, remekül megértik egymást, számíthatnak a másikra és persze bíznak egymásban. A továbbiakban szerintem még mélyebb lesz ez a kapcsolat, miután Ahsoka egy rész során kétszer is megmentette Padmé életét, a figyelmeztetésekről nem is beszélve.
A karaktereknél maradva, nagyszerű választás volt Aurra Sing, lassan Ahsoka nemezisévé válik. Aurra egyébként hozta a formáját az, hogy nem dőlt be Padmé dublőr-droidjának, nem volt nagy meglepetés, figyelembe véve a hírnevét. Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy Ziro mikor és hol bérelte fel Aurrát, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy besétált a coruscanti börtönbe. Ahsoka látomása alapján ő tette, de reményeim szerint a következő részekből mindez ki fog derülni.Bail, Mon Mothma, Typho kapitány, Plo Koon és a többiek pedig mind olyan mellékszereplők, akiknek pusztán a jelenléte is színesebbé teszi az adott epizódot.
Alderaan felbukkanása a rész egyik legnagyobb pozitívuma, az EP3 végét leszámítva, eddig teljesen ismeretlen volt látvány szempontjából. Gyönyörű a látkép, tetszetős a táj, az épületek pedig pontosan azt a kultúrát és jómódot tanúsítják, melyekről az Alderaan olyan híres. A belső tereket is szépen kidolgozták, de Ahsoka és Padmé erkély jelenete is nagyon hangulatos volt látvány és persze tartalom szempontjából is. Bár ennyi idő alatt nem kapott túl nagy teret a kibontakozásra a bolygó, sokkal közelebb került a nézőkhöz (hozzám legalábbis biztosan), mint az eddigiek alapján, így kap némi hangsúlyt az EP4-ben lévő pusztulása, pedig az már eleve nem egy szívderítő jelenet.
Végre az is kiderült, hogy a Slave I egy csak súlyos károkat szenvedett, Aurrát pedig Hondo mentette meg, bár ezek eddig is gyaníthatóak voltak.
Padmé alderaani beszéde is remek lett, számos lényeges háttérinfó hangzott el, amik konkrétan nem derültek ki eddig. Az, hogy több, mint 100 Jedi vesztette életét a háborúban érdekes, mert ebből eddig nem sokat láthattunk. Az is elképzelhető, hogy Padmé a geonosisi veszteségekre gondolt, így már több értelmet nyerne a mondata. A háborús menekültek sorsáról is megtudhattunk egyet s mást, így az sem mondható a részre, hogy semmi köze a háborúhoz. Ahogy már korábban írtam, nem csak az akciódús, látványos ütközetekből áll egy háború, amit remekül megcáfol ez a rész is, miután nálam nem egy ilyen jellegű epizódot szárnyal túl az Assassin.
Egyébként remekül ügyeltek az epizód egyensúlyára, mert kaptunk akciójeleneteket is, nem egyet, a politikai döntésekről is elhangzott egy s más, de persze a legfontosabb azt hiszem, mégis csak Ahsoka volt.A zene szintén telitalálat volt mindvégig, remekül aláfestette a jelenetek hangulatát. Volt itt Leia-téma az EP4-ből, de nagyon gyengéden egy TCW-s Ahsoka-téma is felcsendült, miközben a lány Anakint kísérte a hajójához, szóval ezekért újabb piros pont a készítőknek.
Kíváncsi vagyok, hogy maradnak-e olyan részek a sorozatban, amik teljesen egyedülállóak, tehát nem duológia, nem trilógia, stb. Jelenleg a Senate Murders az egyetlen, ami megfelel ennek a kritériumnak, de a Pursuit of Peace leírása alapján ez is megcáfolódni látszik. (Onaconda Farr kapcsán)
Összességében tényleg remek rész volt, nálam mindenképp bekerült a TOP5-be, kíváncsian várom a folytatást.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése