The Clone Wars, 3x06 (The Academy) - Epizódértékelés

Jó rész volt, az évadból eddig ez jön be legjobban, az ARC Troopers után. Túl nagy elvárásaim nem voltak, kicsit dinamikusabb részre számítottam, mint az előző és ezt meg is kaptam.

Szépen viszik tovább a korrupció témáját, ráépítve az előző részbeli alapokra. Almec bűnössége meglepett, bár már a Mandalore Plot-ban gyanús volt a tekintete. Jó húzás volt, hiszen többek között ebből jön le igazán, hogy a korrupció már annyira megfertőzte Mandalore-t, hogy a bolygó második legtekintélyesebb emberéig is elér.
Satine terve jól átgondolt, de legalább annyira kockázatos. A Jedi Tanácstól kér segítséget, hogy felhívják a jövő generáció figyelmét a korrupció veszélyeire, mert ahogy Ahsoka is említette, időtálló változás csak belülről jöhet. Ennek hátulütője viszont, hogy Mandalore problémái nem fognak azonnal megoldódni sőt, ha tovább fajul a helyzet, az is bekövetkezhet, hogy egyáltalán nem lesz jövő generáció, csak egy végtelenül korrupt világ, ahová ezáltal újra előtérbe kerülne az ősi életmód és életfelfogás. Ezek után, a Death Watch újra, szinte gond nélkül gyökeret verhetne a bolygón, ami különösen nagy kár lenne Satine erőfeszítései után. Tehát bőven volt tétje Satine tervének, ennek ellenére végül jól sül el.
Visszatérve Almecre, hülyeség volt így lelepleznie magát, többet vártam volna valakitől, aki ennyi ideig sikeresen eltitkolta valódi kilétét. Mert ha nem csalja csapdába Ahsokát és a kadétokat, illetve ha nem fogja el Satine-t és öleti meg a testőreit, nagyobb esélye lett volna arra, hogy egy elterelés után, ismét "makulátlan" maradjon a neve és a háttérben folytathassa tovább a dolgait. Vagy ami még jobb lett volna, ha kapcsolatba lép a Death Watch-al, vagy a szeparatistákkal és máris tálalva van egy érdekes folytatás, ahol Vizsla újra bizonyíthatna. Többek között, ezért is remélem, hogy visszatérünk még Mandalore-ra. Egyrészt, a bolygó továbbra is gyönyörű, részletgazdagsága lassan Coruscant-éval vetekszik, másrészt Vizsla és a Death Watch bőven tartogat még lehetőségeket, amit remélem, hogy ki fognak aknázni a jövőben.
Visszakanyarodva erre az epizódra, külön öröm volt, hogy Ahsoka újra Anakin nélkül mutathatta meg a tudását, főleg a kadétokkal való párbeszédei tetszettek, valamint a korrupcióról szóló tanítása. Tetszik a megfontoltsága, hogy részről részre komolyabbá válik, de azért mégis megőriz valamit "régi" önmagából, a mesterével való szurkálódásokból. Jó, hogy őt küldték a kadétok tanítására, egy ideig legalább eleget tehetett a Jedi-mester megszólításnak, amit szerintem kifejezetten élvezett. A kadétok ötlete is tetszett, jó volt látni, hogy Mandalore-on még vannak, akik felvennék a harcot a korrupció ellen, vannak, akikre számíthat (legalábbis a jövőben) Satine és az is jó lett, ahogy az előző részben felvett szálon folytatták, vagyis hogy a gyerekeken keresztül mutatták be az események javát.
A végső leleplezés egy kicsit gyerekes lett: Almec embereit, akik a hercegnő jól képzett testőreivel is végeznek, leterít néhány kölyök. Ahsoka sikertelen elmetrükkje viszont jó volt, ennyit a sikerélményről.
Mint már írtam, a látvány abszolút rendben volt, az új helyszínek, főleg a börtön-részleg és az akadémia tetszettek, de Almec irodája se volt rossz, még akkor se, ha javarészt Satine trónterméről mintázták.
Az animáción is meglátszik a fejlődés, leginkább Ahsoka arcmimikájára gondolok, ebből a szempontból (is) talán ő a legsokrétűbb karakter a sorozatban.
A zenével sem volt gond, amit kiemelnék, az a mozifilmben is hallható Ahsoka téma volt, jó, hogy újra felhasználták.
Összességében, az apróbb hibák, vagy inkább nekem nem tetsző dolgok ellenére jó kis rész volt. Remélem tartogat még az évad hasonló, Ahsoka- ilettve egyéb karakter centrikus részeket, mert lehetőség van bennük bőven.

10/8

The Clone Wars, 3x05 (Corruption) - Epizódértékelés

Nem volt semmi gond ezzel a résszel, amiért fel kellene lázadniuk a rajongóknak. Tény, hogy valóban nem a 3. évad legizgalmasabbra sikerült epizódja, de az alaptémát figyelembe véve ezt nem is vártam el, amikor leültem a rész elé.
Becsülendő, hogy egy alapvetően gyerekeknek készült sorozatban, mernek foglalkozni ilyen komoly témával, mint a korrupció, még akkor is, ha kissé gyermetegre sikeredett ennek ábrázolása.
Hangulatos volt az egész rész az elejétől a végéig. Mandalore nagyon látványos, jó, hogy sokkal több helyszínt megismerhettünk a bolygón, mint anno a 2. évadban. Talán ez az első önálló TCW-helyszín, amit ennyire részletesen sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Padmé és Satine párosa remek ötlet volt, már a 2. évad óta vártam egy ilyen jellegű epizódot. Szintén pozitívum, hogy új fajjal gazdagodott az SW-univerzum, a moogan csempészek egyedi figurákra sikeredtek, nekem legelőször a fáraók jutottak eszembe róluk. A hajójuk már egyáltalán nem tetszett, bár az egyediséggel itt sem volt probléma.
Maga a sztori, tehát a gyermekmérgezés, illetve a moogan-ok lebuktatása nem volt túlzottan bonyolult, de 22 perc alatt itt sem vártam a legmagasabb körökig bonyolódó összeesküvést. Egy szimpla sztorival mutatták be, hogy Mandalore, főleg Satine mennyire nehezen viseli annak következményét, hogy semlegesek maradtak a háborúban. Ám az egyszerűségében rejlik a rész nagyszerűsége is, noha néhány csavart belefűzhettek volna még a történetbe, hogy jobban fenntartsák a feszültséget az egész rész alatt. Jó, hogy megtudhattuk, mi lett a következménye Satine és vele együtt Mandalore függetlenségének, bár az elgondolkodtató, hogy nem fizetnek-e sokkal nagyobb árat a függetlenségért, mint azért, ha csatlakoznának a Köztársasághoz? Szerintem mindenképpen mérlegelendő kérdés. Az sem kizárt, hogy változatlan maradna a helyzet, hiszen maga a Köztársaság is a velejéig korrupt (erre az időszakra legalábbis már biztosan azzá vált), de legalább a kereskedelemmel nem lennének gondok, ami jelenleg Mandalore legfőbb problémája, a korrupció után.
A Satine és Padmé vacsorája alatt zajló párbeszéd találó lett, remekül érzékelteti, Satine és népe nehéz helyzetét, illetve Padmé félelmét, hogy a Köztársaság is hasonló sorsa jut. Ennek ellenére, furcsa volt hallani, hogy Padmé sokszor irigyli Mandalore függetlenségét úgy a háborúban, mint a politikában. Furcsa, mert Padmé láthatja, mi a velejárója annak, ha egy nép, ha egy bolygó független marad.
Az epizód végi leleplezés hangulatos jelenet lett, Padmé nem félt bepiszkolni a kezét, amiben mellesleg jól állt az a sugárvető. Érthetetlen viszont, hogy Satine miért égettette le azt a raktárat, ahol a fertőzött teák voltak, elvégre bizonyítékként szolgálhattak volna? Habár, ha Mandalore a korrupció olyan szintjére jutott már, ahol a magasabb rangú személyek is korruptak, akkor tök mindegy.
Megemlíteném még Satine elkeseredettségét, ami szintén remekül bemutatja a helyzet súlyát. A hercegnő annyira elkeseredett, hogy Padmén és a testőrein kívül, jóformán senkiben sem bízik. Jó példa erre, amikor az epizód végén folyamatosan bizalmatlankodik a kapitánnyal, noha az előtte nem egyszer bebizonyította már, hogy nem korrupt, a tea-csempészéshez legalábbis semmi köze. Illetve a közismerten béke-bárti Satine már a zsarolás fegyveréhez kénytelen nyúlni tehetetlenségében.
Szóval voltak jó momentumai az epizódnak, de érezhetően nem az akcióra volt kihegyezve az egész, aminek én kimondottan örülök. Elvégre nem csak abból áll egy háború, hogy két szemben álló fél addig írtja a másikat, amíg nem arat végső győzelmet. Egy háborúban sokkal komolyabb dolgok is zajlanak a háttérben, amit az eddigi politikával foglalkozó részek remekül kifejtettek és ez jól van így. Ettől lesz sokrétű a sorozat, illetve az ilyen epizódoktól fognak fejlődni úgy a karakterek, mint maga a széria.

10/6

The Clone Wars, 3x04 (Sphere of Influence) - Epizódértékelés

Hangulatos rész volt, az előzőnél sokkal jobban bejött. A rengeteg utalás, a nagyszerű szereplők és maga a sztori mind remekre sikeredtek. Kíváncsi lettem volna, hogy pontosan mi volt az a veszélyes politikai játszma, amibe Pantora keveredett a Kereskedelmi Szövetséggel szemben, de nem hiszem, hogy erre később még választ kapunk.

Sajnálom, hogy Pantorát csak egy képkocka erejéig láthattuk, mert az alapján látványos helyszínnek tűnt, remélem később még nagyobb szerepet kap. Egyébként a bolygó neve (nyilván véletlenül) nagyon hasonlít egy másik filmben látott holdra, akár csak az őshonos lények, akik mindkét esetben kék bőrű, tetovált arcú humanoidok.
Tetszett az alapötlet, hogy a teljes Lucas család TCW-s alakot öltött. Lucas, vagyis Papanoida egyértelműen vitte a pálmát, de tőle nem is vártam mást. Határozott karakter, aki mindent megtesz a családjáért és a hazájáért, képes hidegfejjel gondolkodni a szorult helyzetekben és jó döntéseket hozni. Che Amanwe, Chi Eekway és Ion nem voltak túlzottan egyedi karakterek, de 22 perc alatt nem juthat mindenkire idő.
A túszejtés bátor húzás volt a szakadárok részéről, hiszen könnyen lebuktathatták volna a Kereskedelmi Szövetséget, bár sokak számára így is egyértelmű a Szenátusban, hogy ők bizony szeparatista kapcsolatokat ápolnak, közvetlen Dooku-val, ami nem csupán "üzleti". Bár lehet, hogy Dooku bízott Lott Dod képességiben, mert sokszor Palpatine-t megszégyenítő módon forgatja a szavakat és alakítja a dolgait.
Greedo felbukkanása jó kapocs az EP4-el, akár csak Mos Eisley és Jabba. A kocsma teljesen más volt, mint az EP4-ben látott kantina, amit egyáltalán nem tartok negatívumnak, elvégre nem csak 1 típusú kocsma létezhet Mos Eisley-ben.
Ahsoka feltűnése mindenképpen pozitívum, főleg miután jobban megismerhettük és kicsit több teret kapott a kibontakozásra, mint eddig. Kivétel talán a Lightsaber Lost és a Lethal Trackdown. Az elmetrükkös jelenet az egyik legjobb lett, ahhoz képest, hogy először próbálta ki élesben, nem csinálta rosszul. A Chuchi-val való párosa majdnem olyan jó volt, mint amit Barriss-el alkotott. Egyedül az asztal alatt bujkálós jelenetet éreztem kicsit hiteltelennek. Nem történetileg volt baj vele, hanem megvalósításilag...nem értem, hogy az asztal alól hogy tudtak észrevétlenül eltűnni úgy, hogy míg az egyik niemoidi lehajolt, a másik állva maradt, így észre vette volna, ha az asztal alól felbukkan valaki. Szintén remek kis momentum volt, amikor a magasba emelte, majd hosszú másodpercekig ott tartotta Chuchi-t. Szerintem nincs több 50 kilónál a szenátor, Ahsoka mégis feltűnően erőlködött, hogy a levegőben tartsa. Még hogy a nagyság nem számít. Persze egy padawantól nem is várom, hogy csillagrombolókat rántson le az égről, vagy egyéb "apró" tárgyakat.Bár Anakin nem szerepelt túl sokat, a coruscanti jelenetéből jól látszott, mennyire könnyed, baráti a kapcsolata tanítványával, aki sok dologban meglepően hasonlít rá. A nyomozós szál kicsit lassan indult be, ennek ellenére kellően feszültség teli, Papanoida állandóan sugárzó nyugalma ellenére. Divo hadnagy visszatérése nem volt rossz, bár a Senate Murders-beli alakítása után, nem néztem volna ki belőle, hogy egy szimpla vérnyom felett elsiklik. Elvileg még a Senate Murders előtt járunk, így ez betudható annak, hogy még kevésbé tapasztalt.
Papanoida és Ion tatooinei mentőakciója remek volt, a kocsmai lövöldözés igazi western hangulatot teremtett. Papanoida fegyverének hangja egyedire sikerült, nekem bejött.
Lott Dod Szenátus-beli szövege hatalmas volt, mint írtam, remekül keveri a lapokat. A történtek ellenére is képes jól kijönni a dolgokból és mártírnak beállítania magát, akinek még legyenek is hálásak, hogy visszaszolgáltatta a báró lányait. Vérbeli politikus. A zene is aránylag rendben volt, bár ezúttal nem mondanám kiemelkedőnek. Kíváncsian várom a folytatást.

10/7

The Clone Wars, 3x03 (Supply Lines) - Epizódértékelés

Hangulatos részre sikerült a Supply Lines, de az 1-2-t nem múlja felül, ugyanis akadtak nem tetsző elemek. Nem sokat foglalkoztak Toydaria részletesebb bemutatásával, pedig meg lehetett volna oldani. Láthattuk a Királyi Palotát, ami hozzáteszem ötletesre és egyedire sikeredett minden téren, illetve a külső helyszínek, platformok is látványos külsőt kaptak, viszont magából a bolygó felszínéből, a városokból, a különféle élőlényekből nem sokat láthattunk, pedig sokat dobtak volna Toydaria egyediségén és sokkal jobban "élt" volna maga a bolygó. A zöldes árnyalat, ami uralta a planétát, viszont bejött, akár csak a toydari kultúra és az egész faj, mely jócskán rácáfol az EP1-ben megismert kapzsi és önző toydarira. Jar Jar szerepeltetését viszont mellőzhették volna. Értem én, hogy próbálnak némi gyermeteg humort is csempészni a sorozatba, de ez csak akkor működik, ha ez a humor építő jellegű a sorozatra nézve. Nem hiszem, hogy a fiatalabb nézők különösebben poénosnak találják Jar Jar ökörködéseit, mert nyilván ők a célközönség e téren, de ne legyen igazam. Ritkán mondok ilyen a TCW-ben, de az a bizonyos asztali jelenet, Jar Jar baromkodásával nagyon gáz lett, nekem egyáltalán nem tetszett. Az EP1-ben, Jar Jar még egy kétbalkezes gungan volt, akit éppen emiatt száműztek Otoh Gunga-ból. Ennek ellenére, profi módon megtanult tányérokkal zsonglőrködni és társai. Meg valahogy az egész figyelem elterelés rém erőltetett lett, főleg annak fényében, hogy végül mégis lebuktak a szállító hajók.
Ennek ellensúlyozásaként viszont, sikerült pár olyan humorosra formált jelenetet összehozni, melyek javítottak az összképen. Organa és Lott Dod közjátéka a végén különösen tetszett, akár csak a sokat szidott asztali jelentnél az a momentum, amikor Jar Jar "mutatványa" után, a neimoidi önfeledten tapsolni kezdett, majd miután Lott Dod oda nézett, abba hagyta. Öröm volt újra látni Katuunko királyt, ezúttal hazai pályán, aki sokkal szimpatikusabb karakterré nőtt a szememben, mint annak idején, az Ambush-ban, noha ott sem lehetett rá egy rossz szavam. Abszolút segítő kész, megértő és képes jó döntéseket hozni, figyelembe véve, mi az ami az egész népére és nem csak magára nézve előnyös. Gondolom nem véletlenül került a trónra. Igazságos, de ugyanakkor határozott jelleme révén kitűnő vezetője a toydariknak, melyet az Ambush-ban hozott döntése még jobban alá támaszt.
Nem volt minden érthető Lott Doddal, a Kereskedelmi Szövetséggel, a szeparatistákkal és a Toydariával kapcsolatban... Ha Lott Dod állítása szerint, a Ker. Szöv.-nek semmi köze nincs a szakadárokhoz (ami nyilván nem így van), akkor hogy támadhatnák meg a szakadárok a Ker. Szöv. hajóival Toydariát? Akkor mégis kell lennie összefüggésnek közöttük. Ha pedig a Ker. Szöv. biztosítja a szeparatista hajók egy részét, nem lehetnének a Köztársaság tagjai.
A másik történetszál már jobban tetszett, amely nem csupán a mozgalmasabb cselekménynek volt köszönhető, a karakterek is sokat nyomtak a latban. Első sorban, Ima-Gun Di-ra és Keeli századosra gondolok, de sajnálom, hogy Dao admirális is csak nyúlfarknyi szerepet kapott. "Hosszú-hosszú idő után, végre eljött ez a perc is..." - mondaná Sidious, de most én modom. A szeparatisták teljes mértékben győzelmet arattak a Köztársaság felett, ami szerintem mérföldkő a TCW-ben. Láthattunk már eddig is kisebb szepi-győzelmeket, de ilyen mértékűt mint ez, még soha: Elpusztult egy kisebb köztársasági flotta, több ezer katonával és egy minden bizonnyal zseniális admirálissal a fedélzeten. Meghalt egy kiváló Jedi-mester a bolygó felszínén, akinek ez a kevés szerepe is elég volt ahhoz, hogy maradandó emlék legyen sokak emlékezetében és igazán szerethető, hősies karakterré váljon. Keeli százados úgyszintén. Szakadár kézre került egy a Köztársaság számára kulcsfontosságú bolygó. Ezeket egybe vetve, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ilyen mértékű szeparatista győzelmet még nem láthattunk. Visszatérve a karakterekre, kezdeném Ima-Gun Di-al, aki sokkal karizmatikusabb, bölcsebb szereplővé vált, mint azt előzetesen vártam. Egy remek, ám de öngyilkos terv kiagyalója, melynek révén megmentett egy egész népcsoportot a haláltól. Ez az önzetlenség és hősiesség az önfeláldozásában teljesedett ki, amely a legjobb mellékszereplők közé emelte a szememben. Valószínűleg tudta, hogy halál vár rá - ahogy Keeli is - mégis kirohant és valóban "emlékezetessé tették a végüket". Már-már a 66-os parancs áldozatainak halálával vetekedő jelentet láthattunk, nagyon bejött, nálam az epizód csúcspontja volt. Reméltem, hogy Sindula Ryloth-trilógia-beli felindultságára a Jedikkel és a Köztársasággal szemben magyarázatot kapunk, de számomra ez nem derült ki. Nem várhatja el, hogy egy bolygóra csoportosuljon a Köztársaság haderejének nagy része, hiszen ők nem bolygó- hanem galaxisméretű háborút vívnak, a többi köztársaságbeli világon pedig ugyanúgy számítanak támogatásra, mint a Ryloth-iak. Ahhoz, hogy nekik segíthessenek, máshonnan kellett volna erőket elvonni, ami pedig nyilván az ezt érintő népnek/népeknek nem tetszett volna. Ahogy Di is mondta, "háborúban sajnos az ígéretek könnyen reménnyé válhatnak". Ez így is van, ezt pedig Sindula nem volt képes megérteni. A Jedik iránt érzett haragja pedig még érthetetlenebb számomra. Mi többet akarhat annál, mint hogy egy Jedi és osztaga a vérét áldozza a népéért? Abszolút nem tudom megérteni a gondolkodás módját, talán velem van a baj. Megértem, hogy rosszul esik neki, hogy a Köztársaság nem küldött erősítést, de ez koránt sem akarat kérdése a háborúban. Megtették, amit tudtak, élelmet és gyógyszereket küldtek a twi'lekeknek, ennél többet nem tudtak tenni az adott pillanatban. Szerencsére a twi'lekek többsége ezt így látja. Erről jut eszembe egy amatőr kérdés: a twi'lek-et "tvájlek"-nek vagy "tvilek"-nek kell ejteni? Eddig az előbbit használták a sorozatban és használtam én is, ebben a részben viszont az utóbbit alkalmazták.
Visszatérve az epizódra, remekül megoldották az Ambush és a Ryloth-trilógia összekovácsolását, így egyáltalán nem zavar, hogy megint egy előzmény-epizódot láthattunk. Ezen felül, segít elhelyezni néhány epizódot az idővonalban, úgyhogy ez egy újabb jó pont.
A csata jelenetek látványosak voltak, Ryloth-ot jó volt újra látni, remek helyszín. Az aláfestő zenék közül a Di halála alatt felcsendülőt emelném ki, nagyon eltalálták, illett a Jedi hősies haláltusájához.

10/6

The Clone Wars, 3x02 (ARC Troopers) - Epizódértékelés

Minden túlzás nélkül mondhatom, hihetetlenül jó rész volt, amelynek minden pillanatát élveztem. A nyugodtabb hangvételű nyitány után, azoknak is kedveztek, akik az akció megszállottai, így szépen kiegészíti egymást a két rész.

Remekül bemutatták, hogy milyen sokat jelent a klónoknak Kamino, ahol a világra jöttek. Itt megint előtérbe kerül a számomra már eddig is egyértelmű mondani való, miszerint a klónok bár harcra lettek "programozva", nem érzelemmentes, gépies katonák, ahogy a kaminóiak és minden bizonnyal a szakadárok tekintenek rájuk, hiszen akkor nem védenék ilyen elszántan Kaminót, csupán egy csata lenne számukra a többi közül. Rex megnyilvánulása is találó volt az elején. Echo, Fives és 99 találkozása megindító volt, főleg amikor az öreg megtudta, hogy Heavy feláldozta az életét a testvéreiért. Tetszett Tipoca Citiy védelme, így kiteljesedett az előző epizódban látott csapatmunka, összetartás és hősiesség hármasa. Ahogy a kis kadétok, 99, Ecko, Fives, Rex illetve Cody összefogtak. 99 ezúttal is rengeteg segítséget nyújtott a társainak, a halála pedig az epizód legdrámaibb pontja volt, amit az aláfestő zene is kiválóan éreztetett. Az pedig nem kis dicsőség, hogy a saját hazáját és saját testvéreit védelmezve halt meg.
A nyitó űrcsata amilyen rövid volt, legalább annyira látványos. Gondolok itt az ARC-170-esek, Y-szárnyúak, Torrent-vadászok és persze Anakin Delta-7-esének impozáns támadására Grievous maréknyi flottája ellen. A kameramozgás is telitalálat volt ebben a jelenetben. Grievous terve sem volt minden napi és nem vagyok benne biztos, hogy ha nincs ott Obi-Wan, akkor is rájönnek, hogy a vízbe zúduló törmelékek jelentik a kulcsot. A víz alatt összeszerelt polip-szerű támadóhajók ötlete is bejött, akár csak Grievous "landolása" az óceánba. Az viszont nem tiszta, hogy Ventress miként jutott le a bolygóra, hiszen az epizód elején már a víz alól lép kapcsolatba Grievous-el, tehát nem jöhetett a törmelékekkel. Ha pedig a köztársasági blokád valóban olyan erős, ahogy Lama Su állította, nem tudom elképzelni, hogy észrevétlenül átjuthatott volna. Obi-Wan megint alakított, a víz alatti jelenete abszolút rendben volt. Ismét megtudtunk valamit: a fénykard működik a víz alatt. Eleinte cáfoltam ezt, mert az EP1-ben volt egy kivágott jelenet, ahol Obi-Wan fegyvere zárlatos lett a nabooi mocsárban, de közben rájöttem, hogy nem véletlenül vágták ki azt a részt. Másrészt ennyi erővel, az eső is hazavágná a fénykardot, amit többek között az EP2 is remekül megcáfolt. Az Aqua-droidok ötlete tetszett, bár gyanúsan sok Super Battle Droid vonással rendelkeztek. Viszont kaptam egy nagyon rövid víz alatti csatát, amit már az 1. évad óta hiányoltam. A darabokra törő klón-tartályok talán az epizód egyik leglátványosabb jelenetére sikeredett, ahol nem kevés még meg sem "született" klón veszthette életét. A "Polipok" partraszállása is remek látványelem volt, akár csak az előrenyomuló Aqua-dridok támadása.
Ventress és Grievous első találkozása hatalmas volt, tetszett a nő stílusa. Ventress is egy remek karakter, igazán teret kaphatna a kibontakozásra, ahogy ebben a részben is láttuk, mert 46-ból 4 rész minden, csak nem sok. Remek volt, ahogy lekezelte a fölényeskedni próbáló Grievous-t, viszont a kivégzett klónnal való csókos jelenetért kár, igazán bent maradhatott volna. A szeparatistáknak vajon miért kellett nekik Jango DNS-e?
Shaak Ti ezúttal sem kapott jelentős szerepet, de az a kevés itt is rendben volt. Anakin és Ventress párbaja érett már, miután a Hidden Enemy-ben jóformán semmit sem láttunk. Obi-Wan és Grievous ezúttal sem kerülték egymást, ami azért nem zavaró, mert ezáltal sokkal jobban átjön az EP3-ból, hogy ők ketten mekkora riválisok, hányszor próbálták már megölni a másikat. Ezzel szemben, Filoni-ék ügyesen megoldják, hogy Grievous és Anakin még csak ne is lássák egymást a Láthatatlan Kéz előtt, Obi-Wannal való való találkozása viszont nem szeg semmilyen szabályt. Azon nagyot néztem, hogy a lezuhanó Polip egyik karja majdnem agyon vágta Vantress-t, mert nem kellett hozzá sok. Az viszont megint csak remek jelenet lett, amikor Anakin és a klónok visszaszerzik a DNS-t és lefegyverezik Ventress-t, aki szokásához híven, elmenekül Grievous golyójával. Nem bánom, hogy megint a Köztársaság nyert, Kaminón ennek így kellett lennie, viszont a jövőben kaphatnánk egy-két szeparatista győzelmet is, csak hogy tudjuk, milyen is az. Mindent egybe vetve, erre az epizódra sem lehet panaszom, az első résszel együtt pedig bátran kijelenthetem, hogy remekül rajtolt a 3. évad és a folytatás sikerében sem kételkedem.

10/9

The Clone Wars, 3x01 (Clone Cadets) - Epizódértékelés

Végre nekem is sikerült eljutnom odáig, hogy megnéztem az epizódot. Remek kezdés volt, a 2. évad kitűnő befejezése után, az új évadra egy szintén kiváló nyitányt kaptunk. A kirakós egy újabb darabkája került helyre a klónok élete kapcsán, ami remek húzás volt a szememben, mivel ez a sorozat éppen az ilyen, a filmekben kiaknázatlan lehetőségekhez kapott teret a kibontakozásra. Ilyen a kevésbé ismert Jedik bemutatása, a klónok életének mindennapjaiba való betekintés, a politikai háttér közelebb hozása, új fajok, járművek stb. megismerése.
Jobban megismerhettük a Rookies-beli Dominó-osztag tagjait, még közelebb hozva őket a nézőkhöz ezáltal. Bár minden eddigi klón-központú rész legfőbb mondani valója ez volt, ebből az epizódból is kiválóan leszűrődött, hogy bár egy az arcuk, a vérük és a szívük, mindannyian másképp gondolkodnak, eltérő a jellemük. A forrófejű Heavy, csak a saját feje után megy, jobb szereti egyedül intézni a dolgokat, nem képes csapatban játszani. Ecko minden áron az adott parancsra fókuszál, nem képes reagálni, stratégiát váltani a váratlan események bekövetkeztekor. Aztán az epizód végére, a csapat tagjai természetesen felül kerekednek a hibáikon, képesek lesznek együtt működni és a feladatra koncentrálni. Egyáltalán nem gondolom klisének a történetet, hiszen remekül cáfolja Lama Su és még jobban alá támasztja Shaak Ti szavait, miszerint a klónok nem "sorozattermékek", sokkal inkább külön-külön gondolkodó élőlények, akik bár a harctérre lettek "gyártva", vannak érzéseik és ha kell, komoly jellemváltozáson képesek keresztül menni.
99 érdekes karakterre sikerült, színesebbé tette az epizódot. Abszolút átérezhető volt számomra a helyzete, ezért is csodálatra méltó, hogy egy ilyen testben is képes volt igaz katona maradni, aki szereti a testvéreit. Nem volt szívderítő momentum, amikor Bric azt ecsetelte, hogy "a Dominósok mehetnek takarítónak, mert csak arra jók"... meg volt egy olyan mondata is, hogy "még a nyomorult 99-nek is több esze van nálatok." 99 arckifejezése pedig sok mindent elárult ekkor. Nagyon szomorú, ha valakit a külseje vagy a fogyatékossága alapján ítélnek meg, ezért is volt remek az egész epizód, ahogy bemutatta 99 és az egészséges testvérei közötti köteléket, hogy klónok nem nézték le őt, hiszen tanácsaival és a barátsága által, legalább olyan értékes tagja a csapatnak, mint a többiek.
Shaak Ti felbukkanása igencsak érett már, hiszen az egyik kedvenc Jedi-mesteremről van szó. Elképesztő nyugalmat áraszt az egész nő, nem beszélve a szemet gyönyörködtető kecsességéről és persze bölcs szavairól. Apropó, csak nekem tűnt úgy, vagy tényleg lila szeme van? Egyébként, ahhoz képest, hogy 37-40 éves, nem néz ki rosszul. Hatalmas volt "A Jedik nem aggodalmaskodnak, Lama Su." c. mondata és akkor is csak egyet tudtam érteni vele, amikor Bric-et támogatta az elkobzott szigonyok esetében. Bár erős a gyanúm, hogy csak Cut Up-al akart kicseszni, Bric a legjobbat hozta ki az osztagból, akarva, akaratlanul, ez számomra nem derült ki. Hiszen a "gyomron ütős" jelenetnél egyértelműen kijelentette, hogy amíg ő él, Cut Up-ból nem lesz katona. Talán fontosabb volt számára ezen ígéretének betartása, mint a pénz, nem tudtam megítélni a valós szándékait. Maga Bric karaktere egyébként jó volt, tipikus, hirtelen haragú, ám céltudatos és eltökélt fejvadász. Bár én inkább zsoldosnak nevezném őt, elvégre nem azért fizetik, hogy gyilkoljon. El-les karaktere már egyáltalán nem emlékeztetett egy fejvadász jellemére, annyira lelkiismeretesnek és jó szándékúnak tűnt, hogy nem tudom elképzelni róla, hogy hideg vérrel gyilkoljon. Bár az sem kizárt, hogy a pénz megszerzése érdekében akarta a legjobbat kihozni a Dominósokból, nem pedig azért, mert annyira nemes lelkű. Inkább ez utóbbi magyarázat tűnik logikusnak, ha valóban egy fejvadászról van szó, de ki tudja...
Kamino szerepeltetésének is örülök, mert remek, látványban gazdag helyszín. A kadétok fekhelye kicsit emlékeztetett az Avatáros hibernáció-kamrákra, de lehet, hogy csak véletlen egybe esés. Az biztos, ha rémálomból riadnak fel a kadétok, nem lehet túl kellemes az ébredés. Pozitívum, hogy ezzel a helyszínnel, valamint a szintén látványos és ötletes kiképzőpályával is gazdagabb lett Kamino világa, még valóságosabbá téve a már eleve részletesen kidolgozott bolygót. Ötletes és költségkímélő megoldás a Köztársaság részéről, hogy a csatamezőkön elhullott droidoknak még hasznát tudják venni.
A zene is teljesen rendben volt, a legjobb dallam, a Dominósok harmadik próbálkozásakor volt hallható.
Összességében tetszett a nyitó rész, remélem hasonlóan kellemes élmények fognak érni az egész évad során!

10/8

The Clone Wars, 2x22 (Lethal Trackdown) - Epizódértékelés

Magam sem tudom, hogy tudtam idáig halogatni ezt az epizódot, egyszerűen kiemelkedően remek volt, méltó évadzárás, amely kerekké egészíti az évadot. A rész megnézése után, azonnal tudtam, hogy ennek kötelezően a 6 legjobb 2. évados TCW rész között a helye. Talán még a Grievous Intrigue - The Deserter páros színvonalát is felülmúlja nálam, melyek ezidáig a kedvenceim voltak az évadból.Na de térjünk rá a részre... nem titkoltan pozitívum számomra Anakin háttérbe szorulása, amit fokoz Ahsoka és egy másik remek karakter, Plo Koon felbukkanása. Az ez által már eleve adott jó alaphangulatot még tovább tetézte a jó történetvezetés, a szimpatikusabbnál szimpatikusabb karakterek szerepeltetése, a csodálatos, részletesen kidolgozott és nem utolsó sorban ötletgazdag helyszínek, valamint háttérben megbúvó tartalmi mondanivalók és utalások, nem utolsó sorban pedig az ezt aláfestő zenei témák. Anakin mellett nem egyszer szidtam Coruscant gyakori mutogatását, de ezúttal ez is kedvemre való volt. 4 mozifilmben és számos TCW részben teret kapott már a bolygó a kibontakozásra, ezért is megdöbbentő, hogy még mindig nem ismerjük Coruscant való arcát, csupán a felszínének egy részét. Az is biztos, hogy az ebben a részben látott "alvilág" nem az az alvilág, ahol a hontalanok, gyilkosok és egyéb förtelmes létformák rejtőznek a civilizáció elöl, a bolygó legmélyebb, sötét bugyraiban. Ezt tanúsította a vámkapu, a dokkok, illetve klubok és kocsmák tucatjai, melyek azért némi nemű kultúráról tanúskodtak. Ahsoka és Plo leereszkedése a bolygó mélyebb részeibe nagyon hangulatos jelenet volt, Ahsoka ámuldozása pedig legalább annyira aranyos. Nagyon bejött a Plo-val alkotott párosuk, mely tipikusan "az ellentétek kiegészítik egymást" esete volt.

Plo higgadtsága a szorult helyzetekben figyelemre méltó, melyet nem ártana kicsi 'sokának elsajátítania, mert tény: valóban nagyon forrófejű padawan... hamarabb nyúl a kardjáért, semmint hogy más, békésebb megoldást keressen. Ennél tisztábban nem is látszódhatna "Anakin nevelése". A szórakozóhely, amelyre beléptek szintén újat mutatott abból a szempontból, hogy nem a jól megszokott kocsma jellege volt, sokkal inkább egy diszkó szerű, modernebb környezet, amit a SW-idegen zene is tanúsított. Ennek ellenére ebben a formában emészthető volt a zene.

Ismét szemet szúrt a többszörös utalás a régi filmekre, ami remek kapcsolódási pont a 2 trilógia között, ezáltal sokkal jobban egésszé válik az egész saga. Csupán kis apróságok, mégis nagyon fontosak és rengeteget tudnak javítani egy rész színvonalán. Legalábbis az én szememben. "A naiv és forrófejű ifjú bajba kerül egy szórakozóhelyen, ám az idősebb, nyugalmat sugárzó, bölcs mestere rendet tesz és megmenti." - nem ismerős a jelenet? A "fizetek nektek egy italt" c. mondat is találó volt, illetve csakugyan remek, a már említett utalások tucatjai közül. Ami még megfogott ebben a jelenetben, az Ahsoka igyekezete, amint próbált megfelelni Plo-nak, illetve, hogy hallhattuk, ahogy Ő hall.
Na de térjünk rá Hondo-ra és a fejvadászokra. Hondo annyira karizmatikus és remekül megalkotott karakter, hogy nála sem gondolkoztam sokat a "6 legjobb mellékszereplő" kategóriába való kerülésén.


Maga a megjelenése, a stílusa, ahogy beszél alapból kúl karakterré teszik. Aurra, a másik fele... nagyon bírom. Hihetetlenül karakán jelleme van, nem tétovázik, tudja mit akar és ha kell, mindent megtesz annak elérése érdekében. A Hondóval való csókján mosolyogtam, mert pont az járt az eszemben, hogy mennyi hasonlóság van közöttük, mennyire összeillenek. Egyébként Hondo megjegyzése is érdekes volt, Bobára nézve: "Ugye nem tőlem van?" - kérdezi ezt egy ember gyerek láttán. Csak nem gondolta, hogy egy weequay és egy ember hibrid "fajtiszta" embert képes nemzeni? Bár ki tudja, mik a biológiai szabályok a SW-galaxisban. Ennek kapcsán talán többet is meg tudtunk Aurra és Hondo intim életéről, mint kellett volna, minden esetre abszolút jó húzás. Mint írtam, egymásnak valók. Szintén tetszett, ahogy Aurra lelőtte Castas-t, Hondo pedig lazán reagált.
Nagyon bírom ezt a két figurát. Aztán itt van Boba, de akár csak az R2 Come Home-ban, itt sem igazán főszereplőként tevékenykedik. Sokan kritizálták őt egyéb oldalakon amiatt, mert nem lőtte tarkón Ponds-t, hanem tétovázott. Szerintük nem ez várható a Galaxis legveszedelmesebb fejvadászától. De kérdem én, mit várnak egy 11 éves sráctól, aki még közel sem az a valaki, akivé később fog válni és csupán Windu halála lebeg a szeme előtt. Ahhoz, hogy hidegvérrel lelőjön egy ártatlan embert, tökéletesen érzelemmentesnek kellene lennie, (lásd: Aurra) ennek ellenére ő csak Windu halálát akarja. Itt érvényesül a nyitó idézet, hogy "a bosszúddal bevallod, hogy fájdalmat érzel". Vagyis Boba nem érzelemmentes, ennél fogva nem fog ártatlanokat gyilkolászni. Egyébként későbbi énjének kialakulásában - apja halála után - talán az ebben a részben történtek is kulcsfontosságúak: Aurra magára hagyja, Windu életben marad, őt pedig bebörtönzik. Ezek annyira megtörhetik lelkileg, hogy az egész világot megutálva teljes hátralévő életét annak szenteli, hogy mások végzetét beteljesítse. Mellesleg Aurra döntésében nagyban közre játszhatott az is, hogy látta, Boba nem elég rideg ahhoz, hogy közé tartozzon, viszont akkor eddig csak sajnálatból segítette őt, esetleg a Jangóval való viszonyára alapozva. A florrumi akció szintén nagyon tetszett, ahogy a higgadt Plo bölcsen megoldotta a szituációt és elfogta Bobát, majd próbálta jobb belátásra téríteni. Mondanom sem kell, hogy az itt felcsendülő Boba-téma is nagyon jó választás volt, érzékeltetve, hogy ismét egy fontos állomáshoz érkeztünk Boba életében. Az Ahsoka - Aurra üldözés szintén nagyszerű volt, tovább formálta a karakterek jellemét. A Slave I kizárt, hogy felrobbant, mindenesetre remek cliffhanger. Nyilván nem pusztult el 100%-ig, viszont tény, hogy csúnyán meg kellett rongálódnia. Az egyik szárnya leszakadt, az ablak kitört, majd belecsapódott a sziklafalba. Az ez utáni robbanás közel sem volt akkora mértékű, ami egy ilyen hajó pusztulásával járna. Mellesleg, még nem gyorsult fel annyira Aurra, hogy végzetes legyen az ütközet. Az biztos, hogy ugyanezt a hajót láttuk az EP5-ben, legfeljebb kicsit újjáépítve. Aurra már csak azért sem halhatott meg, mert szóba került volna. Ahsoka látta hova csapódott a Slave I, nyilván odaküldött egy csapatot, vagy maga ment oda ellenőrizni, ha viszont Aurra is ott lett volna, biztos vagyok benne, hogy Coruscant-on 3 fejvadászt vittek volna a hűvösre.
Aurrát nem szabad lenézni amiatt, hogy elkapta egy padawan, mert az a padawan többször is bizonyította, hogy nem véletlenül járja a Jedik útját, így méltó ellenfélként léphetett fel vele szemben.


Ahsoka pedig talán kivívott egy kis elismerést - azok körében is, akik kevésbé kedvelik - azáltal, hogy Anakin segítsége nélkül győzött le egy profi fejvadászt. Szerencsére Plo tanításából is maradt valami a lányban, ami talán később fontosabb szerepet kap.
A végén Windu kinyöghetett volna egy "sajnálom, kölyök" mondatot, vagy legalább egy "bocs"-t. Elismerem, hogy itt valóban rideg volt, de nem akart bosszút állni Bobán, ami nem csak azért lehet, mert Jedi és nem tehet ilyen, hanem azért is, mert átérezte a kölyök helyzetét. Viszont érdekes, hogy Boba és Bossk is börtönbe került, meglepődnék, ha huzamosabb ideig lennének bent.
Még szót ejtenék a látványvilágról, amely ismételten magával ragadott, minden egyes képkockáján. A Florrumi napfelkelte, a Mexikó hangulat a "kakasviadallal" együtt, a napsütötte levegőben látszódó apró kis porszemek és természetesen a coruscanti alvilág... kiválóan részletes kidolgozás, ami nagyon bejött. A zenét már említettem, remekül eltalált és a legjobbkor felcsendülő taktusok szólaltak meg, tovább építve az epizód kiváló jellegét. Negatívumot nem tudok mondani, engem ezzel a résszel egyszerűen megvettek kilóra. Csodálatos évadzáró volt, méltó búcsúzása 2. évadnak, mely megkoronázza az évad egyébként is remek színvonalát. Lehet, hogy később lesznek jobban tetsző részek, de jelenleg nálam ez a Numer 1 Episode!

10/10